Joanne Harris: Egész ​évben karácsony

 Joanne ​Harris legfrissebb kötete történetek eklektikus keveréke, melyeket inkább a világhírű írónő fortélyos, szellemes előadásmódja, mint egy központi téma kapcsol össze. Harris legújabb könyvében régi-kedves helyszínek és szereplők bukkannak fel, de persze újak is, akik különös frissességet kölcsönöznek a kötetnek. Ilyen Ngok, A folyó dala gyermek narrátora, aki minden fiúnál merészebben úszik le a Kongó folyó zúgóin, hogy bizonyítsa, helye van a csapatban, és az Erdei nimfa hősnője, aki halálos szenvedéllyel szeret egy fát. A Süti megrázó érzékletességgel megrajzolt nőalakja elhiteti magával, hogy olyan gyermeket hord a szíve alatt, aki „cukorból és fűszerből és minden finomból” van, a Szeretnél-e újra kapcsolódni? főszereplője egy anya, aki hisz benne, hogy halott fia a Twitteren kísért. 

Ez a gonoszkodóan élénk képzelőerővel elővarázsolt, nyugtalanító és ármányos eseményeket elmesélő gyűjtemény Joanne Harris kivételes írásművészetét mutatja be. Érzékletes, csintalan, hol végtelenül mulatságos, hol keserű mandulához hasonlóan fanyar ez a kötet, ami a hétköznapit a váratlannal, a fantázia vad szárnyalását a keserédes valósággal elegyíti.

Nem mindig tudom, hogy állok én Joanne Hariss-szel. Van könyve, ami kevésbé hatott meg, de pl. a Csokoládét vagy az Ötnegyed narancsot nagyon szerettem.
Így aztán voltak kétségeim, mikor lecsaptam erre a könyvre, de kiderült, hogy a hozzám közelebb állóak közül való. Persze, nem volt minden novella annyira jó, de ami igen, az bőven elég volt arra, hogy összességében igen pozitív élmény legyen. A jobb novellái ütősek voltak, érzékenyek - néha felemelőek, néha szívszorítóak, de hatással voltak rám.


Nézzük a novellákat részletesebben :)
A címadó Egész évben karácsony és folytatása A Karácsony kísértetei sajnos pont nem a jobbak közül valóak. Habár az alapötlet lehetne érdekes - vajon milyen lenne, ha minden nap karácsony lenne? vajon meddig élveznénk? - valahogy olyan semmilyen lett. Ezek után a folytatás meg szóra sem érdemes.

Voltak visszatérő szereplők is, pl. Faith és Hope, a két idős hölgy, akik már az előző novelláskötetében is szerepeltek, és most is visszatérek két történetre. Már ott is szerettem őket, a talpraesettségüket, az életszeretetüket, hogy nem keseredtek meg. Most is muszáj őket szeretni... olyan kevés kell ahhoz néha, hogy a másikat boldoggá tegyük, miért tűnik sokaknak mégis lehetetlennek?

A másik visszatérő a Rúnajelekből is ismert északi istenek világa. A Futótűz Manhattanben már ismerős volt egy gyűjteményes kötetből, és most is szerettem. Az előtte szereplő Esős napok és hétfők kvázi előzményként is olvasható, és így együtt még jobban összeállnak. Most még jobban sajnálom, hogy a regény folytatása nem jelent meg magyarul :(.

A kötet kezdő- és záró novellája szép keretet ad a kötetnek, távoli tájakra visz minket, egyszerű és szép történetekkel. Főleg A folyó dala tetszett nagyon, pedig csak egy maréknyi kongói gyerekről írt egy olyan novellát, amit inkább nem is akarnánk olvasni, de ha már elkezdted, akkor kb olyan izgatottan várod, hogy mi is lesz a vége, no, mintha valami krimi lenne… 

A Kísértetek a gépben egy okos írás arról, hogy mindenkinek van helye a világban, és mindenkire vár valaki valahol, aki majd megérti. 

A Kíván ismét csatlakozni? egy szép és ütős írás a szeretteink elvesztéséről, a netes kapcsolatokról, és hogy milyen valakit a neten látni még mindig, mikor pedig már…


És persze volt még egy-két élvezhető novella, meg pár kevésbé ütős, amit nem tudtam hova tenni. De a lényeg, hogy pár bevette magát a szívembe :)

Még annyit jegyeznék meg, hogy bár az eredeti cím tény, hogy kissé fura (A Cat, a Hat and a Piece of String), az előszó ismeretében ezerszer jobban illik hozzá, kár hogy magyarul inkább egy véletlenszerű novella címét kapta meg....