Hiro Arikawa: Az ​utazó macska krónikája

Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted
Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

És megint egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül talán sosem olvasok el. (De azt most jobban bánnám, mint az előző havi könyvet.)

Korábban nem is nagyon találkoztam vele, nem is vártam semmit - talán így is volt ez jól.

Bár a fülszövegből (meg egyébként is) néhány dologra lehet számítani, de ez itt kevésbé zavart, ez nem az a fajta történet, ahol csattanó lenne a lényeg.

Előbb megismerkedünk Naná-val és Szatoru-val, majd elindulunk velük egy hosszú útra, amiben Szatoru új gazdát keresne kedvencének (már itt kilóg a lóláb szerintem) és közben megismerkedünk a régi barátaival és a gyerekkorával.

Igazából ezzel a résszel sem volt bajom, kíváncsi voltam az állomásokra, de igazából a vége, a negyedik résztől kezdődően volt az a része a könyvnek, ami jobban megfogott. 

Az, ahogy ők találkoznak, próbálnak reagálni egymásra, és kicsit újraértelmeznek olyan dolgokat, amiket már régen kellett volna, de csak most sikerül... de talán sosem késő...

Nem mondanám szívfacsaró történetnek, leginkább csak egy történet, ami sokaké lehetne. Kedves vagy megható talán...

Talán kissé elgondolkodtató néha.

Összességében inkább jó élmény volt, nem bánom, hogy ebben a hónapban is itt voltam :)

Bakti Viktor: Integrálva

Lépj ​a jövő útjára!
2066 – Philadelphia.
Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.
Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.
Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?

Ez is egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül valószínűleg sosem olvasok el, mert mindig lett volna olyan könyv, ami betolakodik elé - az SFF listákon is bőven van olyan mű, amiről a figyeltjeim jobbakat írtak. 

Amúgy nem is volt rossz, bár a kedvencem nem lesz.
Ami így utólag a legjobban zavar benne, az a borítón szereplő Borzongatóan eredeti felirat, meg hogy az értékelésekben is feljön ez az aspektus.
Hát, már az MI-k, a jövő meghatározása és ennek problémái, vagy az állandó megfigyelés kérdése sem új felvetés. A másik fő vonal, a cégek és beültetések (úgy is mint cyberpunk), meg olyan szinten lerágott csont, hogy szavakat sem találok rá (a Neurománc ugye velem egyidős...), az eredeti meg mehhh...

A másik nagy problémám a szereplők voltak. Annyira nem éreztem, hogy élnének, mintha csak papírmasé figurák meneteltek volna a lapokon. A legjobban még Delphoi-val rezonáltam az elején, de utána őt is erős túlzásnak éreztem. Plusz valószínűleg az is sokat levont nálam az élvezhetőségi faktorból, hogy nagyon hamar leesett, hova is fog az ő szála kifutni... gondolom, ennek valami katartikus meglepetésnek kellett volna lennie (?)

Mindennek ellenére alapvetően azért jól elvoltam vele. A karakterek, ha kissé laposak is, de elmozgatják a történetet. A témák ugyan közel se újszerűek, de aktuálisak, és egész korrekten össze lettek pakolva. A szöveg jól olvasható, gördülékeny, de nem ék egyszerű, és viszonylag kevés hibát szúrtam ki.

Plusz, ha ettől esetleg jó néhány, más területek felől érkező olvasó rá tud döbbenni, hogy ezek SF-es/ cyberpunk-os témák érdekesek és aktuálisak tudnak lenni, akkor simán jöhetnek ilyen könyvek. A szerzőben pedig (nem egyedül) látok potenciált, szóval ha lesz még könyve, valószínűleg kap még esélyt, kíváncsi lennék, hova fejlődik majd.