 |
„Óriási történet, szenzációs világépítés, és te jó isten, Sigrud karaktere. Imádni fogjátok Sigrudot.”
Brent Weeks
Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.
„Egy minden részében eredeti, szürreális város… a valóban újszerű fantasyk kedvelőinek most Bulikovban van a helyük.”
New York Times Book Review
Nehéz erről a könyvről írnom. Szerettem, magával ragadott, egész egyedi volt, és jók a karakterei, csak valahogy nem jönnek a szavak, hiába szerettem a könyvet.
Kicsit nehezen indult pedig, beletelt jó pár oldalba, mire rá tudtam hangolódni a világára és összeraktam a szereplőket. A szöveg amúgy is döcögős helyenként, bár ez lehet a fordítás hibája is. Ahogy az elrontott szexjelenet is.
A világ volt az, ami elsősorban magával ragadott. A Kontinens, ami annyira az Istenei-re támaszkodott, aztán elvesztette őket, és vele magát is.
Szajpúr, aki kvázi rabszolgából úr lett, és soha nem voltak istenei, csak legyőzték őket.
Maguk az Istenek, akik legalább annyira függtek az alattvalóiktól, mint azok tőlük.
Bulikov, a közös város, amit annyira áthatottak az istenek, és leginkább megváltozott és összeroppant, mikor eltűntek.
És az emberek. És ahogy mindenkiben nagy változások mentek végbe, ahogy az istenek eltűntek. A szajpúriaknak sem mindig könnyű alkalmazkodni a változásokhoz, ahogy a másik oldalon találják magukat.
Az új világban tilos az istenekről még beszélni is, a régi hagyományokat erőszakkal elnyomnák. Ebben a környezetben Bulikov lakóinak külön fájó pont, ha egy idegen professzor viszont szabadon turkálhat a vallások történetében. És itt kapcsolódunk be a történetbe: a professzort megölik, és egy szajpúri kém, Shara érkezik a nyomozás miatt. Ami amúgy max. közepesen érdekes, viszont amit közben megtudunk, az annál inkább.
Shara érdekes személyiség, az elején nem tudtam vele mit kezdeni, de a végére egészen megkedveltem. Sigrudot az első pillanattól csíptem, és várom, hogy minél többet megtudjak róla. Az egyik legjobb karakter viszont szerintem egy kvázi mellékszereplő, Mulaghesh, a katonai múltjával és a pihenni vágyásával - örülök, hogy úgy tűnik, szerepe lesz majd később is....
Szóval szerintem minden hibájával együtt ez egy jó könyv, és ajánlom mindenkinek, akinél egy érdekes isten-elképzelés és egy jól felépített, érdekes világ elég ahhoz, hogy a történet döccenőit elsimítsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése