Esko Valtaoja: Mindentudó ​kézikönyv

A világ megdöbbentő, sokszínű és jórészt megmagyarázatlan. Esko Valtaoját nem töri le ez a semmiség, inkább beveti a tudományt. Az eredmény egy mindentudó kézikönyv. „Mihez kezdünk mindezzel a tudással? Jobb világot építünk. Többé nincs helyünk a világban, melyből érkeztünk; a tudás kapuja feltárult, és nincs visszaút a múltba.De a tudást elemeznünk kell, meg kell próbálnunk rátalálni a lényegére, melyre aztán saját szándékaink, képességeink és szükségleteink szerint saját személyes Mindentudó kézikönyvünket alapozhatjuk, útmutatóul a világhoz. Ez a kötet az én kísérletem arra, hogy háromszáz oldalba sűrítsek minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről.”

Esko Valtaoja a Turkui Egyetem csillagász professzora,a tudomány népszerűsítője és egy művészeti galéria segédje. Széles közönségnek szánt ismeretterjesztő köteteiért többek között szakirodalmi Finlandia-díjjal és a közérdekű tájékoztatás állami díjával jutalmazták.

Az van, hogy valamiért ritkán olvasok ismeretterjesztő- és/vagy tudományos könyveket. Na jó, nagyjából tudom miért: egy hosszú munkanap után (anno meg a kilós tankönyvek után) inkább valami könnyedebb, szórakoztatóbb élményre vágyom.
Ezt is egy molyos kihívás miatt olvastam eredetileg, és az volt a legmeglepőbb számomra, hogy igazából mennyire élveztem, szöveg szinten is. És inkább felpörgetett, mint tovább szívta volna az agyam.

Mindig is úgy voltam vele, hogy tisztelem az okos embereket, de az igazi csodálatom azoké, akik tovább tudják adni a tudást - főleg, ha ezt úgy tudják megtenni, hogy az érdekes, szórakoztató, könnyed és lelkesítő legyen. (Mondom ezt főleg egy ugyan nem önkéntes, de nem is túl sikeres próbálkozás után, hogy én majd tanítsak...) Nos, Valtaoja lazán ugorja ezt a lécet. 

Persze oldalszám alapján gyanús lehet, hogy ez a kis könyvecske nem tartalmaz minden ismeretet az életről, a világmindenségről, meg mindenről... Azt hiszem a fő cél nem is a tudás, az egyes információk átadása volt, bár azért néhány dolgot megtanulhatunk a világ keletkezéséről vagy az evolúcióról például. A lényeg inkább az lehetett, hogy megfertőzze a szemléletével az olvasót. Remélem, kicsit rám is sikerült hatnia :)


(És most mesélek kicsit a konkrét élményeimről, ha már tudod, hogy olvasni szeretnéd, inkább hagyd, hogy Valtaoja meséljen. Másoknak viszont hátha meghozza a kedvét :) )

Szóval az hogy pl. a csillagászatos részeket élveztem, az egy dolog. Na de az hogy, hogy a történelemről is úgy tud mesélni, hogy élvezzem, na az az ütős.
" A történelem, abban a formájában, melyben általában előadják, nem más, mint csimpánzhímek hencegéseinek sora, hogy mikor kié volt a nagyobb, és mi mindent csinált vele."
"A világtörténelemben csak négy igazán jelentős esemény van: a Homo sapiens megszületése Afrikában, az őshaza elhagyása és a világ benépesítése, a földművelés elkezdése, valamint a tudomány feltalálása."
Na de hát nem hangzik így sokkal jobban? 
Azt is ütősnek éreztem, mikor arról mesél, hogy a történelem viharainak nyomai idővel hogy simulnak el. Ha képesek vagyunk kb. kétszáz lépést hátrálva szemlélni az életet, tulajdonképp megnyugtató :)

A másik, ami megragadt bennem, az egy "játék" amit alkalmazni szokott: arról szól, hogy a történelem miatt egyes emberek szerepe kvázi "felértékelődik", és elfelejtődnek azok, akik igazán számítanak. Mondom inkább a példát: ha megmutatja az embereknek Hitler és (remélem) Djerassi képét, az elsőt általában felismerik, utóbbiét nagyjából senki. Pedig ha végiggondoljuk, hogy a mi életünket, jelen pillanatban ki befolyásolja jobban, Hitler vagy a fogamzásgátló feltalálója (akinek a nevére sajnos még ezután is rá kellett gugliznom), hááát... Igen, azt a gondolkodásmódot kéne gyakorolnunk :)


Szóval összességében esetleges hibái ellenére ez egy nagyon is élvezhető, szórakoztató könyv, amiből érdemes tanulnunk.


Kis elkalandozás:

Amikor elkezdtem írni ezt a postot, kíváncsi lettem, hogy is nézhet ki Valtaoja. Ne kérdezzétek, miért :) Már a képtől szimpatikusabb lett amúgy, ráadásul így találtam rá, hogy anno ppayter (alias Pomsár Péter) a könyvbemutató apropóján készített vele egy interjút. Egyrészt jókat kuncogtam, ráadásul most még jobban csípem, szívesen olvasnék még tőle, remélem kapunk még belőle magyarul :)
(az interjút itt találjátok: https://www.nyest.hu/hirek/a-mindentudo)