2022. január 31., hétfő

Matt Haig: Éjfél ​Könyvtár

 

Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent.
Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet. A dolgok azonban nem mindig úgy alakulnak, ahogy arra számít, és a választásai hamarosan életveszélybe sodorják.
Mielőtt kifut az időből, választ kell találnia a legfontosabb kérdésre: hogyan tudná a lehető legjobban élni az életét?


Első meglepetés: Ezt a könyvet nekem ajánlották :O (Jó, nem személyesen, de hogy minden egészségügyi dolgozónak... so cute. Ezek azok az idők, azt hiszem, amikor ez meglepően jól tud esni.)

Második meglepetés: ez nem fantasy! (Jó ég tudja, honnan szedtem, hogy az lesz, mikor nem is a Gabo Sff adja ki, de hát történnek ilyenek...)

Harmadik meglepetés: utóbbi ellenére egészen tetszett. Már miután túltettem magam a meglepetésen, és át tudtam hangolódni egy másfajta stílusra.


Nora Seed öngyilkos akar lenni, de a halál és az élet között félúton egy különös könyvtárban találja magát. Ahol ott van az összes lehetséges élete, minden döntése mentén, és csak választania kell egyet, az övé lehet.

Most őszintén, ki nem gondolt már arra, hogy mi lett volna, ha...? Én mondjuk viszonylag hamar arra jutottam, hogy az adott tapasztalatommal és helyzetben az az én döntésem; és hogy az aktuális agyammal és tapasztalatommal mit tennék, az nagyon más kérdés, mint a mi-lett-volna - nekem. Ettől független, persze, nekem is eszembe jutott. Kinek nem?

Mert néha könnyű arra gondolni, hogy bezzeg, ha akkor... Akkor most... És könnyebb lenne, jobb lenne, bármi lenne, mint amivel most kell megküzdeni. 

Spoiler: hajlok arra, hogy a könyvvel értsek egyet, miszerint minden életnek és választásnak megvan a maga előnye, és ára. Néha nekünk, néha másnak. A szomszédnak vagy kissrácnak. De amiben éppen benne vagy, azt úgysem látod át. Nemhogy a választásokat egymás mellett.

Spoiler: legjobban az tetszett amúgy, amikor az elvileg csodás, családos életéből is kidobódik. Mert más elérni valamit, és más belecsöppenni. Hogy nem lehet kihagyni az utat, ami a célig vezet. Lehet, hogy néha épp az a lényeg.

Szóval összességében kellemes csalódás volt, noha nem egy világmegváltó élmény, de kellemesen el lehet lenni vele. És talán segít kicsit, hogy jobban érezzük magunkat ott, ahol éppen vagyunk, azzal, akik vagyunk. Hátha mégis így a legjobb.