Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.
És megint egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül talán sosem olvasok el. (De azt most jobban bánnám, mint az előző havi könyvet.)
Korábban nem is nagyon találkoztam vele, nem is vártam semmit - talán így is volt ez jól.
Bár a fülszövegből (meg egyébként is) néhány dologra lehet számítani, de ez itt kevésbé zavart, ez nem az a fajta történet, ahol csattanó lenne a lényeg.
Előbb megismerkedünk Naná-val és Szatoru-val, majd elindulunk velük egy hosszú útra, amiben Szatoru új gazdát keresne kedvencének (már itt kilóg a lóláb szerintem) és közben megismerkedünk a régi barátaival és a gyerekkorával.
Igazából ezzel a résszel sem volt bajom, kíváncsi voltam az állomásokra, de igazából a vége, a negyedik résztől kezdődően volt az a része a könyvnek, ami jobban megfogott.
Az, ahogy ők találkoznak, próbálnak reagálni egymásra, és kicsit újraértelmeznek olyan dolgokat, amiket már régen kellett volna, de csak most sikerül... de talán sosem késő...
Nem mondanám szívfacsaró történetnek, leginkább csak egy történet, ami sokaké lehetne. Kedves vagy megható talán...
Talán kissé elgondolkodtató néha.
Összességében inkább jó élmény volt, nem bánom, hogy ebben a hónapban is itt voltam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése