Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Alec Leames utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamesre van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe… John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván.
Az gyanús volt, hogy a kémregény nem lesz a kedvenc műfajom, végül is James Bondért sem rajongtam soha. Eddig Agatha Christie-től olvastam kémtörténetet, és hát az se volt a szívem csücske, de gondoltam hátha inkább krimiben erős. Carre-t meg sokan szeretik, meg ő a kémregények atyja, így hát mikor ez lett a soros a Mini Könyvklubban, gondoltam itt az ideje a próbának.
Hát, maradjunk abban, hogy már biztos, hogy ez nem az én világom. Nehezen csúszott, és bevallom, leginkább unalmasnak találtam, leszámítva a végét. A szöveg távolságtartó, a karakterek nem tudtak közel kerülni hozzám. És attól tartok, ez a kémesdi engem tényleg nem érdekel, nem tudott lekötni, sokszor követni is nehéz volt.
A végén tudott bevonni, amikor végre összeállt az egész, és minden kiderül, de az kevés az egész könyvhöz képest. És bár a vége abszolút illett az egészhez, de nekem akkor is... kiábrándító?
Nem akarom hosszabban ekézni, meg persze simán lehet, hogy tényleg az egyik legjobb kémregény ever. Végül is ha utálom a citrom fagyit, ne én akarjam megmondani, melyik cukrász csinálja legjobban...
Arra mindenesetre jó volt, hogy most már nem csak sejtem, de tudom, hogy nekem ezt a kémesdit el kell engednem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése