Moskát Anita: Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. 

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. 

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Általában nem szoktam borító alapján választani könyvet, de itt valamiért már az is megfogott. Meg egyébként is nagyon terveztem már valamit olvasni az írónőtől, így hát elcsábultam.
Mondjuk ennek már majdnem egy éve, csak valahogy nehéz értékelést írnom erről a könyvről.
Különben is, magáról a könyvről már akkor leírtak mindent, amit mondani tudnék... Úgymint:

Ez egy nagyon jó könyv, kifejezetten egyedi világgal, egyedi szabályokkal és mágiával, kliséktől mentesen.
Az alapötlet, hogy mindenki röghöz kötött, és csak a terhesek tudnak mozogni, új, és szépen ki lett bontva a következményekkel együtt...
Kemény karakterek, akik közt nincs tisztán jó és rossz, és akiknek motivációját meg lehet érteni - ha egyetérteni nem is.

Arról viszont kevésbé beszélnek, amiért én kicsit csalódtam a regényben - azután, hogy a fülszövegben arról volt szó, hogy végre egy nők uralta világról olvashatok, én naivan rögtön azt is hittem, hogy akkor itten egy matriarchális társadalomról lesz szó, de nagyon nem....
Azt ugyan volt, aki megemlítette, hogy nem túl hízelgő képet fest a nőkről, amellett, hogy egyértelműen van egy gender olvasata is.
De szerintem ez nem ilyen egyszerű. Mert itt van rögtön, hogy ez igazából nem egy nők uralta társadalom, hanem a terheseké.
Mert egy matriarhális társadalomban szerintem az lenne a minimum, hogy a gyerekre potenciális befektetésként tekintsenek, és általában az időseknek is jár némi tisztelet, akár bölcsesség, akár a kivívott félelem miatt.
Itt viszont nőként is csak addig van értéked, míg terhes vagy, vagy legalább a potenciális lehetőséged megvan rá.

Ráadásként annyira szerintem terhesnek sem biznisz lenni ezen a világon.
Na nem mintha itt a mi világunkban mindennel rendben lennénk már, főleg most, hogy életcélként definiálták a minél több gyermek szülését (tényleg, most még érdekesebb ez a téma, nem? :D), de hát azért na... 
Mégis csak van a legtöbb helyen terhesgondozás, van terhességi vitamin, és legalább elvben még a helyet is átadják...
Nem tudom, ki hogy áll ezzel a kérdéssel, de még ha itt is van vannak hibák is, nekem nem sürgős ezt az egészet a könyv világára cserélni, ahol terhesként te vágsz fát, mert csak te tudsz elmenni odáig, vagy elindulhatsz mindenórásan egy távoli városba, hogy aztán a puszta közepén szülj, és ott halj éhen egyedül, mert senki nem tud arra járni, hogy vessen neked két krumplit...

Szerintem itt sokkal inkább arról van szó, hogy nem uralkodik senki, maximum a világ mindenki felett. És van, aki úgy próbál túlélni, hogy uralkodónak tekinti magát az egyedi tulajdonsága miatt, a másiknak meg ez pont kapóra jön, mert lesz arca a gyűlöletének.
És azt látom, hogy ez a mindenkit megnyomorító világ mit tesz az emberiséggel, ahogy mindenki a végsőkig kiszolgáltatott, kétségbe esett és reménytelen. És senki sem győz...


Mindenesetre a kis szubjektív csalódásomtól függetlenül ez egy gyönyörűen megírt, okos, egyedi és jó könyv, olvassátok :)

kép: http://marcelabolivar.deviantart.com/art/8710-252471221