 |
Egy meghökkentő és merész könyv arról, mit jelent nőnek lenni, és miként érezhetjük jól magunkat a bőrünkben
Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőiességünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy-Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.
A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.
Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.
Kicsit sajnálom, hogy nem olvastam el még akkoriban, mikor felkerült a listára, amikor csomó ismerősöm ezt olvasta - most kicsit olyan érzésem van, mintha lekéstem volna valamit...
Az olvasást azért nem bántam meg, szerintem ez egy érdekes könyv, ami gondolkodásra késztet, és még vicces is. Még akkor is, ha közel sem mindenben értettünk egyet.
Azért van amiben egy húron pendülünk, pl. abban, hogy az eredeti felállás szerint a feminizmus igenis jó dolog, olyan, amiért harcolni is érdemes.
Hogy mekkora hülyeség már, hogy egy nőnek szeretnie kell vásárolni, vagy hogy a pletykalapok több szempontból károsak.
Hogy hadd dönthessünk már testünkről, beleértve az abortuszt is. És itt az is tetszik, ahogy kifejti, hogy mindenki elmehet a fenébe.
("Nem tudom megérteni azokat az abortuszellenes érveket sem, amelyek az élet szentsége körül forognak. Mint faj, elég behatóan demonstráltuk, hogy nem hiszünk az élet szentségében. A háború, az éhínség, a fájdalom és az élethosszig tartó, embert felőrlő nyomor közönyös elfogadása azt mutatja, hogy akármit is állítsunk magunkról, csak a legtörékenyebb erőfeszítést tettük arra, hogy valóban szentségként kezeljük az emberi életet.
Nem értem, hogy mindezzel együtt a terhes nők- a nők, akik racionális döntéseket próbálnak hozni a jövőjükről is – miért vannak nagyobb nyomásnak kitéve az élet megóvását illetően , mint , mondjuk, Vlagyimir Putyin, a Világbank vagy a katolikus egyház.")
Azért persze akadt olyan is, amivel kapcsolatban nem vagyunk egy hullámhosszon. (Pl. sehogy sem tudom úgy felfogni a bikinigyantát, mint pusztán szexista témát, míg a többi testtájat másként tekinteni, mert az "semleges". A hónalj- és intim gyantát pont, hogy higiéniai kérdésként is fel tudom fogni, míg nálam a lábszár gyantázása pont olyan kérdés, hogy miért az mindenkinek annyira... De amúgy meg maradjunk annyiban, hogy mindenki csinálja azt, amit szeretne, és kész.)
És én azt az érzést sem ismerem, amiről pedig másoknál is már sokat olvastam, hogy milyen jó érzés levetni egy melltartót (igaz ez sok kilométerembe és pénzembe került :) )
A legjobban azonban azt élveztem, mikor egyes kijelentéseivel alapból ellentétes véleményt hangoztattam volna, mégis érdekes és elgondolkodtató volt olvasni, ahogy kifejtette. Pl. hogy sokkal több pornó kellene a világban, ami először abszurd volt, de tök érdekes és meggyőző a véleménye. Ha több olyan pornó lenne, amiről ő beszél, talán én is vevő lennék rá :)
("Egy olyan világban, ahol be lehet szerezni egy vesét, egy Picassót a feketepiacon vagy jegyet egy űrutazásra, miért nem láthatok valódi szexet? Valódi baszást, olyan emberekkel, akik baszni akarnak egymással? Egy csajt olyan ruhában, amilyet legalább félig tisztelni tudok, amint átéli élete legjobb pillanatát? Van PÉNZEM rá. Hajlandó vagyok FIZETNI érte. 35 ÉVES NŐ VAGYOK, ÉS OLYAN MILLIÁRDDOLLÁROS PORNÓIPART AKAROK, AHOL LÁTHATOK ELMENNI EGY NŐT.")
Ami még tetszik, a konklúzió, amire jut. Mert igenis megmondja: "nagyjából… szarni kell az egész dologra. Tenni kell a női lét mindezen állítólagos „problémáira”. [...] a tett, amit átütő erejű feminista megvilágosodásom váltott ki belőlem, egy… nagy vállrándítás volt."
A kis aggódós, megfelelés-komplexusos életemben valószínű jót tenne nekem, ha többször rándítanék vállat.
És a legfontosabb: egy dologban mélységesen egyet értek vele:
("Ha olyasmikről van szó, mint az abortusz, a kozmetikai beavatkozások, a szülés, az anyaság, a szex, a szerelem, a munka, a nőgyűlölet, a félelem, vagy egyszerűen az, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, a nők nemigen mondják el egymásnak az igazat még mindig, hacsak nem nagyon-nagyon részegen. Talán a nők italozásának untig emlegetett fokozódása sem más, mint egyszerűen a mai nők kommunikálási kísérlete egymással. Vagy talán az az oka, hogy a rozé nagyon finom. Őszintén szólva mindkettőre mernék fogadni.")
Vagy legalábbis az elejével :) Még mindig nem divat őszintén beszélni dolgokról. Ha valaki megpróbálja kifejteni, hogy az anyaság nem csupa öröm és bódottá, még mindig többen vannak, akik lehurrogják és megszólják, mint akik örömmel fogadják, hogy végre valaki megszólalt.
Pedig ha mi nem beszélünk egymással, és nem számíthatunk egymásra, akkor kire? :)
Ha csak pár nő kap bátorságot ahhoz, hogy kinyissa a száját, már megérte kiadni.
Addig meg nincs kedvetek meginni egyet és dumcsizni? :))
 |
| kép: http://uncuartopropio.livejournal.com/12786.html |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése