Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part

Csülöknek nincs pénze és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel; neki nadrágja sincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként étkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de mikor visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük – ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja…


Rejtővel még valamikor gimiben találkoztam először, azt hiszem, kolis társaknak köszönhetően, és alapvetően nagyon bejött a humora. Azóta is vissza-visszatérek hozzá, és nagyrészt hozza azt, amit várok. Ezért is örültem, hogy ez is választható olvasmány a Mini Könyvklubban - végre van extra motivációm olvasni tőle megint valamit...

Ez a könyve egyszerre tipikus rejtői, és kicsit mégis más, ahogy keverednek benne az alap rejtői felállások...
A főbb szereplőink tipikus karakterek, életrevalóak, bátrak, és persze meggondolatlanok, egyedi erkölcsi kódexszel.
Van persze szép nő is a láthatáron, több is - van megmentendő, és van gonosz manipulátor - de itt inkább csak asszisztálnak; na jó, főleg az első, de hát van olyan is, hogy ő a motor. Itt a fő bajbajutott is férfi, de ugyanúgy beindítja a gépezetet, mint a csinos, esetlegesen idegen nő :)
És van persze légió is, de inkább csak olyan mellékesen, a szereplők által díszletnek per menekülési tervnek használva, már amikor jól jön... így viszont a légió, a sivatag, miegymás hangulata kicsit kevésbé átütő, mint a klasszik légiós könyveiben.

Van amúgy természetesen még gyémánt is a képben, meg némi nyomozás, a szokott rendes keveredés, egy adag káosz, és persze a humor. Jól esett, bár valószínűleg a top3-ba nálam nem kerül be, de egy adag Rejtőnek megfelelt.