2017. augusztus 13., vasárnap

Cixin Liu: A ​Háromtest-probléma

„A ​hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció.” (George R. R. Martin) 
1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta. 
Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit. 
A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is. Wang, ahogy előrehalad a játékban, rádöbben, fényéveken átívelő összeesküvés részévé vált, és az emberiségnek hamarosan a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie. Hogyan kerülheti el a Föld teljes lakossága a kipusztulást?

Cixin Liu Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző, 1963-ban született Yangquanban. Első novelláskötete 1998-ban, első regénye 2002-ben látott napvilágot. Negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiá-t, amely az egész világon nagy sikert aratott. Mielőtt főállású író lett, mérnökként és számítástechnikusként dolgozott. A trilógia első könyvéből készülő kínai filmet 2017-ben mutatják be. 
„Szerintem van élet a földön kívül, csak azért nem találtuk még nyomát, mert nem szántunk rá elég időt, vagy technikailag nem elég fejlett módszerrel kutatunk. Persze egyéb lehetőségek sem kizártak – A Háromtest-problémában felvázoltam a legijesztőbb, legborzalmasabb lehetőséget.” (Cixin Liu)


Nehéz bármi okosat mondani erről a könyvről, főleg hogy olvasás közben sokszor csak pislogni tudtam. Utoljára kb. Rajaniemi volt rám ilyen hatással - hogy alig tudom követni, mégis imádom.
Emlékszem sokan írták, hogy hullámzó, és olyan mintha több könyv érne össze - én semmi ilyet nem éreztem, lehet jókor került a kezembe, de az én érdeklődésem végig fenn tartotta, és még ha néha ugráltunk is témák és helyszínek között vagy az időben, én egésznek éreztem.

Meg azért is érzem nehéznek írni róla, mert kb. bármi konkrétat spoilernek éreznék, ami rontaná az élményt.
Annyi mindenről szól pedig tényleg: a kulturális forradalom borzalmairól, a Földről, a tudományról, az emberekről... Hol a tudomány, hol az "ember" szemével. Ad egy adag gondolkodni valót sok mindenen.
Én pedig kb. minden részét szerettem :) A múltat, a háromtest játékot, de Ye Wenjie történetét is faltam. A kedvenc karakterem nálam Da Shi :) Az egyik legütősebb rész pedig szerintem -spoiler- mikor Ye Wenjie a végén találkozik a múltbeli 3 lánnyal, akik ott voltak az apja halálánál - annyi mindent mond el az a pár oldal rólunk, emberekről, minden fájdalmával és abszurditásával együtt....

Aminek külön örülök, hogy első részként nem függő véggel zárul, eljutunk valahova, egyfajta nyugvópontra, különben kaparhatnám a falat a második részig. Mert ennek ellenére annyi kérdés maradt még itt, hogy majdan a következő részekre én tuti benevezek. Ebből az élményből kell még, sok.

Virág Emília: Sárkánycsalogató


Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.




Azt mondja a hátsó borító, hogy "Az év legfelszabadultabb urban fantasyja!" - ami akár igaz is lehet, főleg ha nem megyünk bele, hogy vajon tényleg urban fantasy-e vagy inkább portal fantasy (de tulajdonképpen nem érdemes, végül is maga a mű sem veszi magát ennyire komolyan.)
Én mondjuk azt se bánnám, ha nagyobb verseny lenne ezért a címért, mert határozottan élveztem a könyvet. Okés, semmi komoly mondanivaló, de kifejezetten kikapcsol és elszórakoztat, és néha ilyen is kell.

Tetszett, hogy népmesei és úgy általában mesei elemekre épít, és ahogy azokat is nagyrészt kifigurázza.
A gonosz és jó boszorkány, a hős lovag, a sárkány, a nyegle egyetemista, a talpraesett vagy "elvarázsolt lány mixe egész jóra sikerült.
Helyenként persze kissé klisésre sikerült, mind az események, mind a karakterek részéről, és helyenként kissé belassult, de első könyves szerzőtől szerintem ígéretes kezdés. 
(És persze még az egyedi vonások is elmebetegek időnként, lásd lidérccsirke, de nekem bejött.)

Kifejezetten tudom ajánlani, ha csak valami kikapcsolót szeretnél, vagy ha még strandkönyvnek is fantasyt szeretnél. 
Amellett viszont nehéz elmenni szó nélkül, hogy egész sok hiba maradt a könyvben, és ahogy más könyvek értékeléseit nézegettem, ez nem egyedi a kiadónál - jó lenne, ha ráfeküdnének kicsit a szöveggondozásra :(

2017. július 31., hétfő

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője


„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője


(Elöljáróban:már újraolvasás a Mini-könyvklub keretében. Kb. fél éve már olvastam, és nekem nagyon tetszett :) csak nehéz róla írnom, mert nem nagyon tudom megfogalmazni a kavargó gondolatokat. Viszont nem emlékszem a YA (young adult) címkéjére, és nem is az - szerintem.
Ha már mindenképp valamit aggatni akarunk rá, akkor is talán inkább NA (new adult), emlékeim szerint az tartozik inkább a 20 év körüli korosztályhoz, aminek inkább reálisnak érzem; illetve az szól a családtól és az otthontól való elszakadásról, a saját életről, a felelősség vállalásáról.)

Engem megérintett Agnyeska története. Ezé a kissé szeles lányé, aki szereti a völgyét, az otthonát, a családját, és egy egyszerű életre készül, ami meg is felelne számára - egyedül barátnője elvesztése fáj(na) neki.
Ehhez képest a Sárkány őt választja a kiszemelt lány helyett, mivel kiderül, neki is van varázsereje. Utólag visszanézve vannak is erre utaló jelek, de hát kinek jutna eszébe ugyebár. Az elődeivel ellentétben ő egyáltalán nem készült a feladatra, hiszen a férfi eddig teljesen más típusú lányokat vitt el - így hirtelen a sokk, a harag és a tehetetlenség uralkodik el rajta.
Ráadásul nem elég az új környezet, még a mágia művészetét is el kell sajátítania. Ami nem megy könnyen, hiszen a Sárkány szögletes, hideg igéire sehogy sem tud ráhangolódni.
Pedig a tudásra mindig szükség van, hiszen a Rengeteg folyamatosan fenyegeti a völgyet, a gonoszság, a rontás mindig új falatot szeretne kiharapni magának.

Lehet, hogy én gondolkodom túl, de az az érzésem, hogy rejtetten igen sok mindenről szól, és rengeteg szimbolikus rétege van - és gyanítom még az újraolvasás is kevés volt az összes felfedezéséhez.
Hogy miről szólt számomra a könyv?
Egyrészt az elszakadásról. A családtól, az otthontól, a gyermekkortól. Amin végül is mindannyian átesünk, így, vagy úgy.
A felnőtté válásról, a felelősség felvállalásáról, hogy hogyan növünk fel a feladatokhoz - mert előbb-utóbb muszáj lesz, bármennyire is nem szeretnénk. (Valahol A varázslók is érintette ezeket a témaköröket, csak ott valahogy kevésbé hatott meg...)
Az egész Agnyeska-Szarkan kapcsolatot, és a varázsláshoz való hozzáállásukat is szimbolikusnak érzem, részben a női-férfi, részben a logikus-ösztönös vonal mentén (varázslás szempontjából olyanok, mint a klasszikus szerepjátékos varázsló-mágus szembeállítás, csak egyik rendszerben sem tudjuk meg, mi lenne, ha egyesíteni tudnánk őket :D)
A Rengeteg szimbolikus rétegeit meg talán az életben nem fogom megfejteni... (bár lehet, hogy csak túldimenzionálom az egészet :) ). Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Rengeteg végül is csak az emberekben eredetileg is ott bujkáló haragot, fájdalmat, irigységet vagy szégyent serkenti burjánzásra. Hogy mi lehet a vége, ha nem tudunk megbocsátani, vagy felejteni, és a harag és keserűség hogy fonhat be mindent, és hogy lehet hatással mindenre a környezetünkben.

Nekem mindenesetre nagyon tetszett a könyv, másodjára is, sőt élveztem, hogy most már olyan apróságokra is tudtam figyelni, amire először nem volt türelmem.
Nem kizárt, hogy egyszer, bár már jóval később, talán harmadjára is előveszem. (Bár ifjúáginak akkor sem tartom...)




(És néhány apróbb gondolat, de ezek már spoileresek, csak saját felelősségre olvass tovább!)
- sokan szidták a városban játszódó részeket. Hazudnék ha azt mondanám, nekem ezek voltak a kedvenceim, de szerintem kellett. A teljes képhez. Hogy lássuk, pl. Marek herceg mitől lett olyan, amilyen. 
- újraolvasva hihetetlen hogy Agnyeskáék gyakorlatilag "végigpettingelték" az egész könyvet :D Annyira ott volt, hogy összejöjjenek a végére - hát még a sárkány levelét is csak simizte ^^ Ha ezt összerakjuk azzal, hogy mindjárt vége a világnak, hát muszáj volt egymásra mászniuk :)) (viszont az írónő tényleg megtanulhatna jobb szex-jelenetet írni...)
- és kicsit lehetne részletesebb a lezárás... Rendben, a lényeget megkapjuk, megtudjuk, hogyan és miért lett a Rengeteg és az ő királynője - de ilyen felvezetés után nekem ez egy kicsit kevés volt :( Mintha a végére elfogyott volna a lendület, és csak le akartak volna rázni...

2017. június 29., csütörtök

Lev Grossman: A varázslók

A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Amikor először megláttam a könyvet (borítót, fülszöveget), biztos voltam benne, hogy ez az én könyvem lesz, annyira, hogy gyorsan be is szereztem.
Aztán szokás szerint váratott magára, mint saját könyvem. És jöttek az értékelések, a rosszabbak is, kezdtem elbizonytalanodni.

Azért még nem estem kétségbe. A fő ellenérvektől nekem még akár be is jöhetett volna. Hiszen sokszor én sem érzem magam érett felnőttnek, néha talán még mindig keresem a helyem (de minimum még emlékszem, milyen az). Tulajdonképpen értem, hogy milyen az, amikor azt hiszed, hogy van egy kipipálni való feladat még, de aztán kész, végre a végére értél, és már értesz, és elértél valahova - nem volt ez még olyan régen, mikor én is... Azt is átérzem, hogy milyen néha deprimáltnak lenni, vagy az önsajnálatban dagonyázni. Vagy az önutálatban. De tényleg. Szóval hol itt a gond?

Az az én bajom, hogy hiába tudnám én még mindezek ellenére is szeretni. De becsaptak. Mert szerintem nem ez a legnagyobb baj a könyvvel. Még az sem, hogy túl sokat lopott túl sok ihletet merített a Harry Potter-ből vagy a Narnia történetből. (Bár az is kiakasztó, amit a Narnia könyvekkel és világgal tett, azt se könnyen bocsátanám meg neki. Ez nem realizmus, ez torz és helyenként szánalmas.)
Amit én nem tudok megbocsátani, az Quentin. Mert a fenti nyavalygások mind nem okok arra, hogy igazi, keményvonalas, erkölcstelen, gerinctelen féreg legyen. Nem hogy együtt nem tudtam vele érezni, de olyan szinten szerettem volna bántani hosszan, ügyesen és kíméletlenül, hogy az a maradék esetleges szimpátiámat is ledózerolta. Mert az, hogy nem találom a helyem, depresszív vagyok, boldogtalan, vagy nagyjából bármi egyéb, nem jogosíthat fel arra, hogy átgázoljak mindenkin. Ja, és főleg hogy utána még nekem álljon feljebb. (Spoiler: már akkor forgott a gyomrom, mikor részegen belement a gruppenbe, miközben kapcsolatban volt. De ez még egy dolog, ahogy viszont lereagálta... Először a tagadás, hogy ő nem is tett semmi rosszat. Aztán gyakorlatilag Alice-t hibáztatja, amiért rosszul viselte, hogy megcsalták? Most komolyan??? Aztán, bár szerintem már az is kérdés, hogy együtt vannak-e még egyáltalán, amikor Alice mással van, úgy besértődik, mintha a legnagyobb tökéletességet zúzta volna szét a lány... Már bocsánat, de hö? És hogy neki mennyire fáj... De még mindig nem jut eszébe, hogy vajon a lánynak akkor milyen is lehetett? OMFG. )
Nem, nem hiszem, hogy létezik olyan érv, ami meggyőzne arról, hogy ez normális. Erre semmi mentség nincs. 
Ráadásul gyakorlatilag egyetlen másik szereplő sincs, akit úgy igazán megkedveltem volna. Egyedül Alice-szel nem volt semmi bajom, meg talán még Eliot-tal nem volt nagy gondom- de még az ő társaságukat sem biztos, hogy keresném, nemhogy elvigyék a hátukon ezt az egész... förmedvényt.

Szóval nálam egyértelműen a szereplők volt az a pont, ahol totálisan és véglegesen elbukott a könyv. Úgy nagyjából a felénél. Innentől kezdve gyakorlatilag szenvedtem, és nagyjából csak becsületből nem vagdostam a falhoz.
Persze lehetne más is, ami elvisz egy könyvet a szereplőkön kívül. Például a világ vagy a cselekmény.
Nos, a cselekmény... egyrészt a könyv nem áll össze egy egésszé, mintha legalább három különböző részből gyúrták volna össze, erőszakkal. Emellett full lineáris, ja és lassú. Vagy inkább unalmas. 
A világ meg ugye, mint fentebb említettem, több ihletre épül, mint saját ötletre. Az elején a varázslósuli még csak-csak hozza is a szintet, ott még talán élveztem is amúgy a könyvet (csak azóta a lila köd már el is mosta ezt az érzést). De minden, ami utána jött, Fillory... Ez nem realista ábrázolása a Narnia-féle történeteknek, hanem a karikatúrája. Minimum. Többször még csak túl logikusnak sem tűnt...

Kétségtelen tény, hogy a hely-keresés, a csoda-várás, meg még egy pár fentebb említett tétel igen szépen megjelenik benne. Nagyjából ez az egyetlen, amit értékelni lehet(ne). Kár, hogy minden más úgy tönkreteszi....
Ja, és a végén felbukkanó szereplő igen gyanúsan azt vetíti előre, hogy a folytatás sem olyan irányban fog haladni, ami reménykeltő lenne. Pedig itt figyel a polcon, és birizgál...

2016. november 6., vasárnap

Könyvmoly Párbaj 7 lista


A lista





Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár












Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten












Gail Carriger: Szívtelen












Félix J. Palma: Az ég térképe












Baráth Katalin: Arkangyal éjjel 












Cixin Liu: A Háromtest-probléma












Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv













B lista






Joanne Harris: Egész évben karácsony 












Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa 












Max Gladstone: Nagyrészt halott 












N. K. Jemisin: Az ötödik évszak













Lauren Beukes: Torzók 












J. Goldenlane: Holdnak árnyéka












Sylvain Neuvel: Alvó óriások









2016. október 1., szombat

Caitlin Moran: Hogyan ​legyünk tökös csajok


Egy meghökkentő és merész könyv arról, mit jelent nőnek lenni, és miként érezhetjük jól magunkat a bőrünkben

Caitlin ​​Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőiességünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy-Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.
A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.
Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.

Figyelem a könyv stílusának megfelelően néha kissé személyes, szókimondó, vagy enyhén trágár gondolatok és idézetek :) 

Kicsit sajnálom, hogy nem olvastam el még akkoriban, mikor felkerült a listára, amikor csomó ismerősöm ezt olvasta - most kicsit olyan érzésem van, mintha lekéstem volna valamit...
Az olvasást azért nem bántam meg, szerintem ez egy érdekes könyv, ami gondolkodásra késztet, és még vicces is. Még akkor is, ha közel sem mindenben értettünk egyet.

Azért van amiben egy húron pendülünk, pl. abban, hogy az eredeti felállás szerint a feminizmus igenis jó dolog, olyan, amiért harcolni is érdemes.
Hogy mekkora hülyeség már, hogy egy nőnek szeretnie kell vásárolni,  vagy hogy a pletykalapok több szempontból károsak.
Hogy hadd dönthessünk már testünkről, beleértve az abortuszt is. És itt az is tetszik, ahogy kifejti, hogy mindenki elmehet a fenébe. 
("Nem tudom megérteni azokat az abortuszellenes érveket sem, amelyek az élet szentsége körül forognak. Mint faj, elég behatóan demonstráltuk, hogy nem hiszünk az élet szentségében. A háború, az éhínség, a fájdalom és az élethosszig tartó, embert felőrlő nyomor közönyös elfogadása azt mutatja, hogy akármit is állítsunk magunkról, csak a legtörékenyebb erőfeszítést tettük arra, hogy valóban szentségként kezeljük az emberi életet. 
Nem értem, hogy mindezzel együtt a terhes nők- a nők, akik racionális döntéseket próbálnak hozni a jövőjükről is – miért vannak nagyobb nyomásnak kitéve az élet megóvását illetően , mint , mondjuk, Vlagyimir Putyin, a Világbank vagy a katolikus egyház.")

Azért persze akadt olyan is, amivel kapcsolatban nem vagyunk egy hullámhosszon. (Pl. sehogy sem tudom úgy felfogni a bikinigyantát, mint pusztán szexista témát, míg a többi testtájat másként tekinteni, mert az "semleges". A hónalj- és intim gyantát pont, hogy higiéniai kérdésként is fel tudom fogni, míg nálam a lábszár gyantázása pont olyan kérdés, hogy miért az mindenkinek annyira... De amúgy meg maradjunk annyiban, hogy mindenki csinálja azt, amit szeretne, és kész.)
És én azt az érzést sem ismerem, amiről pedig másoknál is már sokat olvastam, hogy milyen jó érzés levetni egy melltartót (igaz ez sok kilométerembe és pénzembe került :) )


A legjobban azonban azt élveztem, mikor egyes kijelentéseivel alapból ellentétes véleményt hangoztattam volna, mégis érdekes és elgondolkodtató volt olvasni, ahogy kifejtette. Pl. hogy sokkal több pornó kellene a világban, ami először abszurd volt, de tök érdekes és meggyőző a véleménye. Ha több olyan pornó lenne, amiről ő beszél, talán én is vevő lennék rá :)
("Egy olyan világban, ahol be lehet szerezni egy vesét, egy Picassót a feketepiacon vagy jegyet egy űrutazásra, miért nem láthatok valódi szexet? Valódi baszást, olyan emberekkel, akik baszni akarnak egymással? Egy csajt olyan ruhában, amilyet legalább félig tisztelni tudok, amint átéli élete legjobb pillanatát? Van PÉNZEM rá. Hajlandó vagyok FIZETNI érte. 35 ÉVES NŐ VAGYOK, ÉS OLYAN MILLIÁRDDOLLÁROS PORNÓIPART AKAROK, AHOL LÁTHATOK ELMENNI EGY NŐT.")

Ami még tetszik, a konklúzió, amire jut. Mert igenis megmondja: "nagyjából… szarni kell az egész dologra. Tenni kell a női lét mindezen állítólagos „problémáira”. [...]  a tett, amit átütő erejű feminista megvilágosodásom váltott ki belőlem, egy… nagy vállrándítás volt."
A kis aggódós, megfelelés-komplexusos életemben valószínű jót tenne nekem, ha többször rándítanék vállat.



És a legfontosabb: egy dologban mélységesen egyet értek vele:
("Ha olyasmikről van szó, mint az abortusz, a kozmetikai beavatkozások, a szülés, az anyaság, a szex, a szerelem, a munka, a nőgyűlölet, a félelem, vagy egyszerűen az, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, a nők nemigen mondják el egymásnak az igazat még mindig, hacsak nem nagyon-nagyon részegen. Talán a nők italozásának untig emlegetett fokozódása sem más, mint egyszerűen a mai nők kommunikálási kísérlete egymással. Vagy talán az az oka, hogy a rozé nagyon finom. Őszintén szólva mindkettőre mernék fogadni.")
Vagy legalábbis az elejével :) Még mindig nem divat őszintén beszélni dolgokról. Ha valaki megpróbálja kifejteni, hogy az anyaság nem csupa öröm és bódottá, még mindig többen vannak, akik lehurrogják és megszólják, mint akik örömmel fogadják, hogy végre valaki megszólalt.
Pedig ha mi nem beszélünk egymással, és nem számíthatunk egymásra, akkor kire? :)
Ha csak pár nő kap bátorságot ahhoz, hogy kinyissa a száját, már megérte kiadni.
Addig meg nincs kedvetek meginni egyet és dumcsizni? :))


kép: http://uncuartopropio.livejournal.com/12786.html

Moskát Anita: Horgonyhely


Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. 
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. 
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.


Általában nem szoktam borító alapján választani könyvet, de itt valamiért már az is megfogott. Meg egyébként is nagyon terveztem már valamit olvasni az írónőtől, így hát elcsábultam.
Mondjuk ennek már majdnem egy éve, csak valahogy nehéz értékelést írnom erről a könyvről.
Különben is, magáról a könyvről már akkor leírtak mindent, amit mondani tudnék... Úgymint:

Ez egy nagyon jó könyv, kifejezetten egyedi világgal, egyedi szabályokkal és mágiával, kliséktől mentesen.
Az alapötlet, hogy mindenki röghöz kötött, és csak a terhesek tudnak mozogni, új, és szépen ki lett bontva a következményekkel együtt...
Kemény karakterek, akik közt nincs tisztán jó és rossz, és akiknek motivációját meg lehet érteni - ha egyetérteni nem is.


Arról viszont kevésbé beszélnek, amiért én kicsit csalódtam a regényben - azután, hogy a fülszövegben arról volt szó, hogy végre egy nők uralta világról olvashatok, én naivan rögtön azt is hittem, hogy akkor itten egy matriarchális társadalomról lesz szó, de nagyon nem....
Azt ugyan volt, aki megemlítette, hogy nem túl hízelgő képet fest a nőkről, amellett, hogy egyértelműen van egy gender olvasata is.
De szerintem ez nem ilyen egyszerű. Mert itt van rögtön, hogy ez igazából nem egy nők uralta társadalom, hanem a terheseké.
Mert egy matriarhális társadalomban szerintem az lenne a minimum, hogy a gyerekre potenciális befektetésként tekintsenek, és általában az időseknek is jár némi tisztelet, akár bölcsesség, akár a kivívott félelem miatt.
Itt viszont nőként is csak addig van értéked, míg terhes vagy, vagy legalább a potenciális lehetőséged megvan rá.

Ráadásként annyira szerintem terhesnek sem biznisz lenni ezen a világon.
Na nem mintha itt a mi világunkban mindennel rendben lennénk már, főleg most, hogy életcélként definiálták a minél több gyermek szülését (tényleg, most még érdekesebb ez a téma, nem? :D), de hát azért na... 
Mégis csak van a legtöbb helyen terhesgondozás, van terhességi vitamin, és legalább elvben még a helyet is átadják...
Nem tudom, ki hogy áll ezzel a kérdéssel, de még ha itt is van vannak hibák is, nekem nem sürgős ezt az egészet a könyv világára cserélni, ahol terhesként te vágsz fát, mert csak te tudsz elmenni odáig, vagy elindulhatsz mindenórásan egy távoli városba, hogy aztán a puszta közepén szülj, és ott halj éhen egyedül, mert senki nem tud arra járni, hogy vessen neked két krumplit...

Szerintem itt sokkal inkább arról van szó, hogy nem uralkodik senki, maximum a világ mindenki felett. És van, aki úgy próbál túlélni, hogy uralkodónak tekinti magát az egyedi tulajdonsága miatt, a másiknak meg ez pont kapóra jön, mert lesz arca a gyűlöletének.
És azt látom, hogy ez a mindenkit megnyomorító világ mit tesz az emberiséggel, ahogy mindenki a végsőkig kiszolgáltatott, kétségbe esett és reménytelen. És senki sem győz...


Mindenesetre a kis szubjektív csalódásomtól függetlenül ez egy gyönyörűen megírt, okos, egyedi és jó könyv, olvassátok :)




kép: http://marcelabolivar.deviantart.com/art/8710-252471221