Ryland Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie.
Csak annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában.
Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát.
Ha beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még sikerrel is járhat.
A hazánkban is lehengerlő sikert aratott A marsi – Mentőexpedíció és az Artemis után a #1 New York Times-bestsellerszerző Andy Weir ismét lélegzetelállító útra hív a világegyetem mélyére eddigi talán legizgalmasabb könyvében.
Aztán jött az Artemis, és vele, mint oly sokaknak a csalódás. Szereplők terén egy nagy mehh az egész, és a sztori is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Ezek után ettől a könyvétől is tartottam, de ahogy jöttek "az Artemis csak egy botlás volt, amit el lehet felejteni" értékelések, már tudtam, hogy muszáj lesz esélyt adnom.
És igen, nagyságrendekkel jobb volt, újra, mint az Artemis. Még akkor is, ha Grace közel sem annyira vagány vagy szerethető, mint Mark volt, bár megvannak a plusz pontjai nagy szerencséjére. De valahogy azt éreztem, hogy itt inkább csak a könyv vicces, és nem Grace; persze még így is jókat kuncogtam, de na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése