Réti László: Kaméleon

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Cameron Larkin őrmester megcsömörlött. Elege van a nagyvárosból, s úgy dönt, a nyugdíjig hátralevő időt a vadregényes montanai hegyvidéken, álmos szülővárosában húzza ki. Azonban közbeszól a sors. Egykori akadémiai barátja a segítségét kéri egy szövevényes gyilkossági ügy felgöngyölítésében.

Mi történt a ranchon?

Először is: ki a halott?

Tényleg a családja életét pokollá tévő farmer az?

Valóban a jobb sorsra érdemes fia az elkövető?

Miért és kinek olyan fontos egy meddő aranybánya?

Családi dráma vagy fondorlatos összeesküvés?

Pusztító szenvedély vagy hideg számítás motiválta a bűntényt?

Választ – számtalan izgalom és meglepő fordulat után – e könnyed hangvételű, humorral átszőtt bűnügyi regényből kapunk, melynek szerzője, Réti László (korábban Marcus Meadow néven publikált) maga is aktív rendőrtiszt.

Magamtól rá se találtam volna a könyvre, de molyon is többször szembejött, aztán ezt néztem ki a Mini Könyvklub szabadon választható könyvének már többször, merthogy vicces állítólag, és az mindig jól jön.

Mondjuk a humor faktor tényleg működik, ez vitte el nálam tulajdonképpen a hátán a könyvet, a humor és a stílus. Csakhogy… emellett nekem néha kicsit vontatott is volt, néha úgy éreztem, egy helyben topogunk. A főszereplőnk meg egy kicsit szexista macsó, hiába bizonygatja az ellenkezőjét. Ez a kettő együtt azért már vont le az élvezeti értékéből, még akkor is, mikor a végére végre beindult a sztori.
De ami végképp kiakasztott, és mínusz egy csillagot ért, az az, hogy nekem egy volt nyomozó ne írjon a könyvében olyat, ami gyakorlatilag áldozathibáztatás, mert mehhh. Még viccnek sem, de ráadásul nem is tűnt poénnak. Érzékeny lelkem háborog…

Ezen felháborodásom ellenére lehet, hogy kap majd még esélyt, mert helyenként tényleg jót vigyorogtam rajta, ez a hülyeség meg hátha nem rendszeres…