tag:blogger.com,1999:blog-42758135406800206392024-02-07T17:10:29.377-08:00Veron kuckójaVeronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.comBlogger39125tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-22324176819626699092022-03-31T11:42:00.001-07:002022-03-31T11:42:47.233-07:00Josie Silver: Lydia Bird két élete<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5130grQftyjpPeiw0-5Sykho9HRsEkiZsrH6VoyM6FKScawxmOuNbfC-qnotnVIPVrAzfyg80y32xm9PqfkrywJ3wyY90SP56WHXwKBM05VSBTL5McEvXBf5x0OCOvwv3h4YqxveoEErZ-IFAHHEl9pc7FIz0RAI8NQaBzVim2WiGtBEo8e8Dh8uDdw/s284/let%C3%B6lt%C3%A9s%20(2).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="284" data-original-width="177" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5130grQftyjpPeiw0-5Sykho9HRsEkiZsrH6VoyM6FKScawxmOuNbfC-qnotnVIPVrAzfyg80y32xm9PqfkrywJ3wyY90SP56WHXwKBM05VSBTL5McEvXBf5x0OCOvwv3h4YqxveoEErZ-IFAHHEl9pc7FIz0RAI8NQaBzVim2WiGtBEo8e8Dh8uDdw/w200-h320/let%C3%B6lt%C3%A9s%20(2).jpg" width="200" /></a></div><p></p><p>Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.</p><div style="text-align: left;"><i><span style="font-family: courier;">„A szeretteink – és azok, akiket elveszítünk – megváltoztatnak bennünket. Soha nem azok vagyunk a történet elején, mint akik a végén leszünk.” – Jodi Picoult<br /></span><span style="font-family: courier;">Két élet. Két szerelem. Egy lehetetlen választás.<br /></span><span style="font-family: courier;">Az Egy decemberi nap című #1 New York Times bestseller és Reese Witherspoon könyvklubba választott regény szerzőjétől…<br /></span><span style="font-family: courier;">Lydia újra és újra belép saját múltja kapuján, és azt teszi, ami lehetetlennek hangzik: egyszerre két életet él. De érzelmileg igénybe vevő visszatérnie oda, ahol Freddie még él, ahol Freddie-é Lydia szíve. Mert az új életben felbukkan valaki, aki azt szeretné, hogy Lydia maradjon vele.<br /></span><span style="font-family: courier;">Mi lett volna, ha? – sokszor tesszük fel magunknak a kérdést életünk fordulópontjaihoz érve. Ennek ered nyomába Josie Silver új, lehengerlő szerelmi története, amelyből sugárzik a tőle megszokott emberszeretet és lelemény. Mi történik, ha egy fiatal nő csodás módon betekintést nyer abba, milyen lesz az élete, ha minden másként alakul?<br /></span><span style="font-family: courier;">Lydia és Freddie immár több mint tíz éve elválaszthatatlanok – Lydia úgy érzi, kettejük szerelme elpusztíthatatlan, de téved.<br /></span><span style="font-family: courier;">Lydia huszonnyolcadik születésnapján Freddie autóbalesetben meghal, de aztán történik valami megmagyarázhatatlan, Lydia és Freddie közös élete új esélyt kap.</span></i></div><p><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">(Enyhe spoilert tartalmazhat)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Ez is olyan könyv, amit a Mini Könyvkub nélkül valószínűleg sosem olvasok el, sőt talán a látóterembe sem kerül. Mondjuk, attól tartok, ért már nagyobb veszteség... No, nem volt ez rossz, csak nekem túl csajos, és néha sok volt a rinya...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Lydia elveszíti a vőlegényét, és ezt nem nagyon tudja feldolgozni. Valahol megértem én a rinyát, valószínűleg én is a padlóra kerülnék... És nem biztos, hogy okosabb lennék... Csak hallgatni nem mindig van türelmem.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">És "csoda" történik, az altatója hatására ellátogathat egy olyan életbe, ahol Freddie nem hal meg, és még mindig az esküvőre készülnek. Azt hiszem, ez is sok embert megkísértene...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Ahogy telik az idő, a két idővonal szétválik. És azt hiszem, itt jött a másik problémám. Mert így a gyász feldolgozása mellett a másik téma az lesz, hogy apró változások továbbhullámzanak, és ahogy ezen változások szaporodnak, megint jön a van-e tökéletes élet, és hogy túl lehet-e lépni a rossz dolgokon, vagy túlságosan a személyünk részévé válik, és már csak velük tudunk élni. Hogy ha a rossz dolgok eltörléséért mások "fizetnek", akkor megérheti-e mással megfizettetni?</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Ez pedig túlságosan emlékeztet az Éjfél könyvtár témájára... ami sokkal jobban tetszett. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Ha valaki éppen elvesztett valakit, akkor ez a könyv talán segíthet egy kicsit, mindenki másnak akkor már Haig könyvét ajánlanám inkább...</span></p>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-32673569840960827732022-01-31T12:31:00.002-08:002022-01-31T12:31:55.613-08:00Matt Haig: Éjfél Könyvtár<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhQLCL610Kj0Z2pG06c73nv2FUVhDH-XAUyAsweipswKTMn8GEHtL5WodXaIWIwWUcQJ_zFpJ8c3k6DRWFIASchNSVJeDLK9rbS6Uvro12r_ohylyuV2eIuCkShaFe2XOrrKWSWuVWrZ08FLmfGtOXHRHhKk6ibnyjZJXz3YaJ73zg6ElmRSXH8eUkh0g=s431" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="431" data-original-width="280" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhQLCL610Kj0Z2pG06c73nv2FUVhDH-XAUyAsweipswKTMn8GEHtL5WodXaIWIwWUcQJ_zFpJ8c3k6DRWFIASchNSVJeDLK9rbS6Uvro12r_ohylyuV2eIuCkShaFe2XOrrKWSWuVWrZ08FLmfGtOXHRHhKk6ibnyjZJXz3YaJ73zg6ElmRSXH8eUkh0g=w130-h200" width="130" /></a></div><span style="font-family: courier;"><div style="text-align: justify;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent.</span></i></div><i><div style="text-align: justify;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet. A dolgok azonban nem mindig úgy alakulnak, ahogy arra számít, és a választásai hamarosan életveszélybe sodorják.</span></i></div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><div style="text-align: justify;"><i style="background-color: transparent;">Mielőtt kifut az időből, választ kell találnia a legfontosabb kérdésre: hogyan tudná a lehető legjobban élni az életét?</i></div></span></i></span><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Első meglepetés: Ezt a könyvet nekem ajánlották :O (Jó, nem személyesen, de hogy minden egészségügyi dolgozónak... so cute. Ezek azok az idők, azt hiszem, amikor ez meglepően jól tud esni.)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Második meglepetés: ez nem fantasy! (Jó ég tudja, honnan szedtem, hogy az lesz, mikor nem is a Gabo Sff adja ki, de hát történnek ilyenek...)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Harmadik meglepetés: utóbbi ellenére egészen tetszett. Már miután túltettem magam a meglepetésen, és át tudtam hangolódni egy másfajta stílusra.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Nora Seed öngyilkos akar lenni, de a halál és az élet között félúton egy különös könyvtárban találja magát. Ahol ott van az összes lehetséges élete, minden döntése mentén, és csak választania kell egyet, az övé lehet.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Most őszintén, ki nem gondolt már arra, hogy mi lett volna, ha...? Én mondjuk viszonylag hamar arra jutottam, hogy az adott tapasztalatommal és helyzetben az az én döntésem; és hogy az aktuális agyammal és tapasztalatommal mit tennék, az nagyon más kérdés, mint a mi-lett-volna - nekem. Ettől független, persze, nekem is eszembe jutott. Kinek nem?</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Mert néha könnyű arra gondolni, hogy bezzeg, ha akkor... Akkor most... És könnyebb lenne, jobb lenne, bármi lenne, mint amivel most kell megküzdeni. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #f3f3f3; font-family: verdana; font-size: large;">Spoiler</span><span style="background-color: white; color: white; font-family: verdana; font-size: large;">: hajlok arra, hogy a könyvvel értsek egyet, miszerint minden életnek és választásnak megvan a maga előnye, és ára. Néha nekünk, néha másnak. A szomszédnak vagy kissrácnak. De amiben éppen benne vagy, azt úgysem látod át. Nemhogy a választásokat egymás mellett.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #f3f3f3; font-family: verdana; font-size: large;">Spoiler</span><span style="background-color: white; color: white; font-family: verdana; font-size: large;">: legjobban az tetszett amúgy, amikor az elvileg csodás, családos életéből is kidobódik. Mert más elérni valamit, és más belecsöppenni. Hogy nem lehet kihagyni az utat, ami a célig vezet. Lehet, hogy néha épp az a lényeg.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">Szóval összességében kellemes csalódás volt, noha nem egy világmegváltó élmény, de kellemesen el lehet lenni vele. És talán segít kicsit, hogy jobban érezzük magunkat ott, ahol éppen vagyunk, azzal, akik vagyunk. Hátha mégis így a legjobb.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-8164769377986521412021-10-24T13:39:00.000-07:002021-10-24T13:39:15.635-07:00John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_HQuF3yNCKBIMQ4KUej6wUIi0CGornjbnnESb9kUrsn14OKUgTYqAgaOYr-YHqJp8O-625WVgRXeFC0U3wQALip7vBuF5wE2i2btFpnhRIqRmSmv3sYv87IckfNTKWc2vxDR0uzGfYRqt/" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="267" data-original-width="189" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_HQuF3yNCKBIMQ4KUej6wUIi0CGornjbnnESb9kUrsn14OKUgTYqAgaOYr-YHqJp8O-625WVgRXeFC0U3wQALip7vBuF5wE2i2btFpnhRIqRmSmv3sYv87IckfNTKWc2vxDR0uzGfYRqt/w142-h200/image.png" width="142" /></a></div><p></p><div class="text" style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; text-align: left;"><p class="spoiler" style="color: #976777; font-weight: bold; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.</i></span></p></div><p style="text-align: left;"></p><div class="text" style="color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; text-align: left;"><p style="line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Amikor Alec Leames utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamesre van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe… John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván.</i></span></p></div><p><br /></p><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Az gyanús volt, hogy a kémregény nem lesz a kedvenc műfajom, végül is James Bondért sem rajongtam soha. Eddig Agatha Christie-től olvastam kémtörténetet, és hát az se volt a szívem csücske, de gondoltam hátha inkább krimiben erős. Carre-t meg sokan szeretik, meg ő a kémregények atyja, így hát mikor ez lett a soros a Mini Könyvklubban, gondoltam itt az ideje a próbának.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Hát, maradjunk abban, hogy már biztos, hogy ez nem az én világom. Nehezen csúszott, és bevallom, leginkább unalmasnak találtam, leszámítva a végét. A szöveg távolságtartó, a karakterek nem tudtak közel kerülni hozzám. És attól tartok, ez a kémesdi engem tényleg nem érdekel, nem tudott lekötni, sokszor követni is nehéz volt. </span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">A végén tudott bevonni, amikor végre összeállt az egész, és minden kiderül, de az kevés az egész könyvhöz képest. És bár a vége abszolút illett az egészhez, de nekem akkor is... kiábrándító?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Nem akarom hosszabban ekézni, meg persze simán lehet, hogy tényleg az egyik legjobb kémregény ever. Végül is ha utálom a citrom fagyit, ne én akarjam megmondani, melyik cukrász csinálja legjobban...</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Arra mindenesetre jó volt, hogy most már nem csak sejtem, de tudom, hogy nekem ezt a kémesdit el kell engednem...</span></div><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-89271121931454844322021-10-04T11:53:00.001-07:002021-10-04T11:53:22.599-07:00Andy Weir: A Hail Mary-küldetés<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihVtm7FN_1G_KK7SEgCWc5ic75WQKD4-L-XESy65DGuke_Logkxl0fePnauso4CrFS1hDm_OtAbIShw3vZQpW0YPSHrxk7Yg-fJ_Y1YWq7JikI9nrOdZBPyBwNJKgNWTnkGy4gjRPEa0XA/s558/7472918_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="558" data-original-width="400" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihVtm7FN_1G_KK7SEgCWc5ic75WQKD4-L-XESy65DGuke_Logkxl0fePnauso4CrFS1hDm_OtAbIShw3vZQpW0YPSHrxk7Yg-fJ_Y1YWq7JikI9nrOdZBPyBwNJKgNWTnkGy4gjRPEa0XA/s320/7472918_5.jpg" width="229" /></a></div><p></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: courier;">Ryland Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie.</span></i></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: courier;">Csak annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában.</span></i></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: courier;">Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát.</span></i></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: courier;">Ha beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még sikerrel is járhat.</span></i></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: courier;">A hazánkban is lehengerlő sikert aratott A marsi – Mentőexpedíció és az Artemis után a #1 New York Times-bestsellerszerző Andy Weir ismét lélegzetelállító útra hív a világegyetem mélyére eddigi talán legizgalmasabb könyvében.</span></i></p><p><br /></p><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Annak idején A marsit imádtam én is, bevallom. Azt hiszem leginkább Whatney miatt, aki vagány és szerethető. Meg persze a humora miatt. És még kicsit le is nyűgözött, azt hiszem, hogy lehet egy ennyire izgalmas könyvet írni, egy csávóról, aki egyedül dekkel egy bolygón, és ennyi.<br /></span><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Aztán jött az Artemis, és vele, mint oly sokaknak a csalódás. Szereplők terén egy nagy mehh az egész, és a sztori is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Ezek után ettől a könyvétől is tartottam, de ahogy jöttek "az Artemis csak egy botlás volt, amit el lehet felejteni" értékelések, már tudtam, hogy muszáj lesz esélyt adnom.</span><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">És igen, nagyságrendekkel jobb volt, újra, mint az Artemis. Még akkor is, ha Grace közel sem annyira vagány vagy szerethető, mint Mark volt, bár megvannak a plusz pontjai nagy szerencséjére. De valahogy azt éreztem, hogy itt inkább csak a könyv vicces, és nem Grace; persze még így is jókat kuncogtam, de na.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A sztorival mondjuk nagyságrendeket ugrottunk az első könyvhöz képest, ez itt sokkal grandiózusabb, és bevallom ez egy darabig lenyűgözött... És a múltba visszatekintések is jók voltak, volt egy-két egész klassz mellékszereplő, meg a várakozás, hogy hogy ér majd össze ez az egész...</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Amikor pedig bejön a képbe a váratlan szövetséges, az nekem csodás volt, és egészen sokáig rá voltam pörögve az egészre csak emiatt is.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Csak. Csak valahogy mégsem tudott annyira csodás lenni, mint A marsi. Ennek egyik oka azt hiszem, hogy a végére azért itt soknak éreztem ezt egészet. Valahogy mintha túltolta volna. A másik meg, mint fentebb említettem, az a főszereplő azt hiszem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">De ez csak annyi csalódás, hogy ne érhessen max pontot, mert közben bizony a legtöbbször élveztem rendesen. És gyorsabban csúszott, mint mostanában bármi, ami szintén jól esett a lelkemnek.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Szóval vevő lennék még mindig hasonlókra... mondjuk egy könyv Markkal és Rockyval? (Persze a valóságban feltehetően együtt már nem lennének olyan jók...)<br /></span><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-56060770517760789982021-04-30T11:17:00.002-07:002021-04-30T11:17:30.281-07:00Réti László: Kaméleon<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSvN9Did_H6hijRiunvLEjS_Yo-oJEZuC4f_hE9Itkwwf2wnEzi6pqLe98pL0AO38mEs0lpJoqC6MQIrQDltNt_77n7Vp_lfGIXKBzdPoBVHBFgRgNMEWenrpociXVACdBQ-fyBwxpNDmb/s500/kam%25C3%25A9leon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSvN9Did_H6hijRiunvLEjS_Yo-oJEZuC4f_hE9Itkwwf2wnEzi6pqLe98pL0AO38mEs0lpJoqC6MQIrQDltNt_77n7Vp_lfGIXKBzdPoBVHBFgRgNMEWenrpociXVACdBQ-fyBwxpNDmb/s320/kam%25C3%25A9leon.jpg" /></a></div><p></p><p class="spoiler" style="background-color: white; color: #976777; font-size: 15px; font-weight: bold; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.</i></span></p><div><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Cameron Larkin őrmester megcsömörlött. Elege van a nagyvárosból, s úgy dönt, a nyugdíjig hátralevő időt a vadregényes montanai hegyvidéken, álmos szülővárosában húzza ki. Azonban közbeszól a sors. Egykori akadémiai barátja a segítségét kéri egy szövevényes gyilkossági ügy felgöngyölítésében.</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Mi történt a ranchon?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Először is: ki a halott?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Tényleg a családja életét pokollá tévő farmer az?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Valóban a jobb sorsra érdemes fia az elkövető?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Miért és kinek olyan fontos egy meddő aranybánya?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Családi dráma vagy fondorlatos összeesküvés?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Pusztító szenvedély vagy hideg számítás motiválta a bűntényt?</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="font-family: courier;"><i>Választ – számtalan izgalom és meglepő fordulat után – e könnyed hangvételű, humorral átszőtt bűnügyi regényből kapunk, melynek szerzője, Réti László (korábban Marcus Meadow néven publikált) maga is aktív rendőrtiszt.</i></span></p><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><i><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></i></p><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Magamtól rá se találtam volna a könyvre, de molyon is többször szembejött, aztán ezt néztem ki a Mini Könyvklub szabadon választható könyvének már többször, merthogy vicces állítólag, és az mindig jól jön.<br /><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Mondjuk a humor faktor tényleg működik, ez vitte el nálam tulajdonképpen a hátán a könyvet, a humor és a stílus. Csakhogy… emellett nekem néha kicsit vontatott is volt, néha úgy éreztem, egy helyben topogunk. A főszereplőnk meg egy kicsit szexista macsó, hiába bizonygatja az ellenkezőjét. Ez a kettő együtt azért már vont le az élvezeti értékéből, még akkor is, mikor a végére végre beindult a sztori.<br />De ami végképp kiakasztott, és mínusz egy csillagot ért, az az, hogy nekem egy volt nyomozó ne írjon a könyvében olyat, ami gyakorlatilag áldozathibáztatás, mert mehhh. Még viccnek sem, de ráadásul nem is tűnt poénnak. Érzékeny lelkem háborog…<br /><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Ezen felháborodásom ellenére lehet, hogy kap majd még esélyt, mert helyenként tényleg jót vigyorogtam rajta, ez a hülyeség meg hátha nem rendszeres…</span></div></div><div><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-56576153969352003962021-03-31T05:38:00.001-07:002021-03-31T05:38:06.427-07:00Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Z_4qp0dxqm74fRImoBIEgY82H_wALUBNNmoIp4MtOd0FchGsISJHF9jv1aTmrJVN99cYpEPQKyy4BQDAJ2FpgqM4uosqYh3lOsH6D1RgxXnk09x_Lqm-t-TDFByt-dvB-9myqMt_xzBW/s277/evelyn.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="277" data-original-width="182" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Z_4qp0dxqm74fRImoBIEgY82H_wALUBNNmoIp4MtOd0FchGsISJHF9jv1aTmrJVN99cYpEPQKyy4BQDAJ2FpgqM4uosqYh3lOsH6D1RgxXnk09x_Lqm-t-TDFByt-dvB-9myqMt_xzBW/w210-h320/evelyn.jpg" width="210" /></a></div><p></p><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><span style="font-family: courier;"><i>A Blackheath-ház szabályai: Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!<br /></i><i>Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.<br /></i><i>Stuart Turton Evelyn Hardcastle hét halála című könyve megkapta a 2018-as Costa-díjat a legjobb brit bemutatkozó regény kategóriában, a Books Are My Bag a legjobb bemutatkozó regénynek, míg a NetGalley UK 2018 legjobb regényének választotta, valamint felkerült a Specsavers Nemzeti Könyvdíj legjobb új szerzőinek rövidlistájára. A Waterstones 2018 októberében a hónap legjobb könyvének választotta.</i></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 16px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: left;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Mikor megláttam a Mini Könyvklub aktuális listáját, ez volt az a könyv, amiben nem voltam biztos, hogy tényleg akarom-e. </span></div><div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="color: #1f1f1f; font-size: x-large;">Aztán szembejött egy hozzászólás, amiben felhozták, hogy Agatha Christie találkozása a Quantum Leappel, és elkezdte befészkelni magát a fejembe. Annyira, hogy tekintettel a könyvtári nyitva-tartás esetleges bizonytalanságaira, év elején hirtelen felindulásból meg is rendeltem. </span></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">És alapvetően nem bántam meg, néhány év múlva simán megér egy újraolvasást - lehetőleg egy koncentráltabb állapotban.</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Most nem a legjobb időben olvastam, nehezen tudtam koncentrálni rá - például megoldani esélyem sem volt...</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Itt még jól is jön a fülszöveg felvezetése - olyannyira in medias res és pörgéssel kezdünk, hogy még a néhány alapinformáció birtokában is csak kapkodtam a fejem.</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Az alaphelyzetre, a szereplőkre gyorsan sikerült ráérezni, és onnantól vitt magával.</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A környezet hangulatos, kissé komor, simán lehetne rá egy gothic horrort is írni. A karakterek változatosak, mindenkinek megvan a maga titka és motivációja, így nagyon izgalmas minden nap egy új szeletet felderíteni. Persze voltak gazdatestek, akiket leginkább péklapáttal kínáltam volna meg.</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Ahogy teltek az oldalak, és tisztult a kép, úgy nőtt persze a kíváncsiságom is, hogy mi lehet az egész mögött. Az elején azt is el tudtam volna képzelni, hogy az ötlet csak egy játék alapja - mint valami extrém szabadulószobás kihívás -, de ahogy haladunk a történetben, egyre gyanúsabb, hogy ez bizony sokkal komolyabb ügy. De akkor mi?</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A lezárás nekem kicsit gyors volt, és még utólag sem tudom, mennyire vagyok vele elégedett - elég kifacsart ötlet, és kétlem, hogy a valóságban működne, másképp viszont elég céltalan...</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A háttérrel kapcsolatos hümmögéseimen kívül viszont nagyon élveztem, egy szórakoztató, összetett, gondolkodásra késztető könyv, és maximálisan ajánlható azoknak, akik szeretik a jó krimit, és azt sem bánják, ha kicsit meg van bolondítva...</span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><strike>Az a sztorival sem stimmelő estélyis borító viszont akkor is fáj, nekem nagyon nem a megfelelő hangulatot sugallja...</strike></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-14559079691897373002021-01-27T11:21:00.002-08:002021-01-27T11:21:34.472-08:00Lily Brooks-Dalton Az éjféli égbolt<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOXej9QU0c7mkpI77W-UgefxOdXCNaW8trb_HmwJhTmDdmhYYy3gkUC8ZGn4tQb-USYKSvw5Llyw2H8PYk_-Ja7clYVdpFK0IL6myuh183a4K48jrSqRrGrfaOaWzLLb6-bxuOekOyAHYR/s150/covers_638715.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="106" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOXej9QU0c7mkpI77W-UgefxOdXCNaW8trb_HmwJhTmDdmhYYy3gkUC8ZGn4tQb-USYKSvw5Llyw2H8PYk_-Ja7clYVdpFK0IL6myuh183a4K48jrSqRrGrfaOaWzLLb6-bxuOekOyAHYR/w141-h200/covers_638715.jpg" width="141" /></a></div><p></p><div><span style="font-family: courier;"><i>Augustine-t, a zseniális, idős asztronómust csak a csillagok érdeklik. A tudós évek óta elszigetelt kutatóállomásokon él, és az eget tanulmányozza, hogy felderítse az univerzum létrejöttét. A mostani állomásán, egy sarkvidéki kutatóbázison viszont katasztrofális eseményről kapnak hírt, és evakuálják a dolgozókat, ám Augustine makacsul megtagadja a munkája félbehagyását. Nem sokkal a többiek távozása után felfedez egy rejtélyes gyermeket, Irist, és észreveszi, hogy a rádiófrekvenciák elnémultak. Magukra maradtak.</i></span></div><div><span style="font-family: courier;"><i><br /></i></span></div><div><span style="font-family: courier;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00fjSqRtuX_lWyVi7-oau1sU9fYcTRQkmQI6VEeBaFOa-W6u25nhu0IR0u-MaDxOzH5vXiHjL2ZlR0VrPNkW6solfSAtkTT67wbCYszcHDi4-TN4Z9Ci3c0Co1o2BT-gKkeo26XHawXlb/s150/covers_631842.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="107" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00fjSqRtuX_lWyVi7-oau1sU9fYcTRQkmQI6VEeBaFOa-W6u25nhu0IR0u-MaDxOzH5vXiHjL2ZlR0VrPNkW6solfSAtkTT67wbCYszcHDi4-TN4Z9Ci3c0Co1o2BT-gKkeo26XHawXlb/w143-h200/covers_631842.jpg" width="143" /></a></div><i>Ugyanebben az időben Sullivan éppen az Aether fedélzetén repül hazafelé a Jupitertől. Ő és a csapata többi tagja az első olyan űrhajósok, akik ilyen mélyen merészkedtek az űrbe, és Sully már megbékélt az áldozatokkal, amelyeket ez megkövetelt tőle: a lánya hátrahagyásával és a házassága felbomlásával. Az útjuk eddig sikeres volt, de amikor a Küldetésirányítás magyarázat nélkül elhallgat, Sullynak és társainak el kell gondolkozniuk azon, hogy hazatérnek-e valaha.</i><i><br /></i><i>Miközben Augustine és Sully embertelen, de gyönyörű környezetben néznek szembe bizonytalan jövőjükkel, a történetük fokozatosan összefonódik, egy megrázó végkifejlet felé tartva. Lily Brooks-Dalton regénye a legfontosabb kérdéseket teszi fel kristálytiszta prózájával: mi éli túl a világvégét? Hogyan adjunk értelmet az életünknek? A kötetet a 2016-os megjelenését követően számos magazin beválogatta az év legjobbjai közé, Colson Whitehead egyenesen a kedvencének nevezte. 2020-ban George Clooney készített belőle filmet a Netflixre, ráadásul ő játssza főszerepben Augustine karakterét.</i><i><br /></i></span></div><p><br /></p><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Az Agave-könyvekre mindig könnyen rákattanok, és ez is egész ígéretesnek tűnt... bár kissé tartottam tőle, hogy kevésbé lesz sci-, ellenben drámai és lassú (esetleg unalmas?) annál inkább.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A félelmeim részben beigazolódtak: nem nagyon nevezném sci-finek, inkább csak díszlet, amit ráadásul elég nagyvonalúan is kezel. És igen, talán inkább dráma, és helyenként, ha unalmasnak nem is nevezném, de rettentő lassúnak igen...</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Az ilyen történeteket az tudja elvinni a hátán, ha a főszereplők nagyon meg tudnak érinteni - és itt ez sem jött össze. Sully inkább csak távoli maradt, de Augustine helyenként kifejezetten idegesített - a múltbéli és a jelenlegi énje egyaránt. </span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Nagyjából bármelyik szereplő jobban érdekelt náluk, legyen szó Irisről vagy az űrhajó legénységéről, mondjuk Harper, Ivanov vagy Thebes is izgalmasabb karaktereknek tűntek nekem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Ráadásul (ahogy azért lehetett ejteni valami hasonlót) számomra olyan semmilyen lett a vége - nem mintha olyan biztosan tudnám, hogy lehet egy ilyen történetet jól befejezni. De úgy érzem, mintha kb. egy mondat közepén hagytak volna ott. És semmi katarzis. I need clousure, sorry.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Azért persze voltak jó pontjai is, mielőtt úgy tűnne, hogy csak panaszkodni tudok. (Például egynek a belső borító ^^) Az alapötletet továbbra is tetszetősnek tartom, és ez egy darabig el is viszi a történetet a hátán.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">A szöveg pedig szép és gördülékeny, helyenként a leírások tényleg magával ragadóak.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Viszont inkább azoknak ajánlom, akik szeretik a lelkizést és a szép szöveget, és nem bánják, ha az a sci-fi rész csak elnagyolt díszlet.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Ui: (Spolires vekengés a könyv és a film kapcsán)</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Nagyjából míg én a könyvet olvastam, munkatársam meg a filmet nézte meg. Ha már így alakult, eszmét cseréltünk a különbségekről. Egyelőre nem győzött meg a film, hogy mindenképp meg akarjam nézni, ha mégis tuti érdemes vele várnom egy keveset... vagy sokat... <span style="color: white;">SPOILER eleve egy csomót turbóztak rajta tök feleslegesen, és azt sem értem, miért kellett pl. a hajót annyira másképp megjeleníteni. De ami végképp kicsapta nálam a biztosítékot, az Sully terhessége... Most komolyan ezek összejöttek a hajón és csináltak egy gyereket? :O mert tényleg, az biztos tuti lesz űrutazás közben, nem lesz semmi probléma stb... miközben nem tudod mi van otthon....</span> Ez csak szerintem nonszensz? Vajon mi lehetett a gondolat emögött? Na, nagyjából itt ábrándultam ki végképp abból, hogy a közeljövőben megnézzem a filmet. Vagy valaha is.<br /><br /></span></div><p><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></p><p><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></p><p><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></p><p><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></p><p><br /></p>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-11124141354044208202020-07-30T11:52:00.001-07:002020-07-30T11:52:44.143-07:00Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája<div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><div class="separator" style="clear: both; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-uY3zp_5ZjgKKP5zOuisrCzR0a9I7jdCYBSgD2HjOmCsOsWma9z9U38L6eAWX0U9jZLBZKXfug2k-vBdnKPHyN2-NQJ3hpnwZLHe1sgcTvhbhevX6d8cNjhPBGRTj4ZfjkPmVPSaxeugQ/s500/covers_538523.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-uY3zp_5ZjgKKP5zOuisrCzR0a9I7jdCYBSgD2HjOmCsOsWma9z9U38L6eAWX0U9jZLBZKXfug2k-vBdnKPHyN2-NQJ3hpnwZLHe1sgcTvhbhevX6d8cNjhPBGRTj4ZfjkPmVPSaxeugQ/s320/covers_538523.jpg" /></a></div><span style="font-family: courier;"><i>Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted</i></span></span><span style="font-family: courier;"><i><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.</span></i></span></div><div><br /></div><div><br /></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">És megint egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül talán sosem olvasok el. (De azt most jobban bánnám, mint az előző havi könyvet.)</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Korábban nem is nagyon találkoztam vele, nem is vártam semmit - talán így is volt ez jól.</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Bár a fülszövegből (meg egyébként is) néhány dologra lehet számítani, de ez itt kevésbé zavart, ez nem az a fajta történet, ahol csattanó lenne a lényeg.</span></div><div><br /></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Előbb megismerkedünk Naná-val és Szatoru-val, majd elindulunk velük egy hosszú útra, amiben Szatoru új gazdát keresne kedvencének (már itt kilóg a lóláb szerintem) és közben megismerkedünk a régi barátaival és a gyerekkorával.</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Igazából ezzel a résszel sem volt bajom, kíváncsi voltam az állomásokra, de igazából a vége, a negyedik résztől kezdődően volt az a része a könyvnek, ami jobban megfogott. </span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Az, ahogy ők találkoznak, próbálnak reagálni egymásra, és kicsit újraértelmeznek olyan dolgokat, amiket már régen kellett volna, de csak most sikerül... de talán sosem késő...</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Nem mondanám szívfacsaró történetnek, leginkább csak egy történet, ami sokaké lehetne. Kedves vagy megható talán...</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Talán kissé elgondolkodtató néha.</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;">Összességében inkább jó élmény volt, nem bánom, hogy ebben a hónapban is itt voltam :)</span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><br /></span></div><div><br /></div>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-88728722336893097932020-05-31T04:01:00.000-07:002020-05-31T04:02:31.350-07:00Bakti Viktor: Integrálva<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiekMZmF6za2HYPrrS7ekMvsr6h3Zq3AykXi386HyIR8twHzLvCPBbUeGIXtEF5wY71P67aT354oalyXC8OiZxyWttrfKBNxFjd82lExVqMD6MfrvFxUr4UayGgaDpCj7PiOPk5YO5DEOm-/s1600/covers_467451.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="334" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiekMZmF6za2HYPrrS7ekMvsr6h3Zq3AykXi386HyIR8twHzLvCPBbUeGIXtEF5wY71P67aT354oalyXC8OiZxyWttrfKBNxFjd82lExVqMD6MfrvFxUr4UayGgaDpCj7PiOPk5YO5DEOm-/s200/covers_467451.jpg" width="133" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Lépj a jövő útjára!</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">2066 – Philadelphia.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Az események láncreakcióként követik egymást.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Mi valójában a rejtélyes Themisz?</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?</span></i></span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Ez is egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül valószínűleg sosem olvasok el, mert mindig lett volna olyan könyv, ami betolakodik elé - az SFF listákon is bőven van olyan mű, amiről a figyeltjeim jobbakat írtak. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Amúgy nem is volt rossz, bár a kedvencem nem lesz.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Ami így utólag a legjobban zavar benne, az a borítón szereplő <i>Borzongatóan eredeti </i>felirat, meg hogy az értékelésekben is feljön ez az aspektus.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Hát, már az MI-k, a jövő meghatározása és ennek problémái, vagy az állandó megfigyelés kérdése sem új felvetés. A másik fő vonal, a cégek és beültetések (úgy is mint cyberpunk), meg olyan szinten lerágott csont, hogy szavakat sem találok rá (a Neurománc ugye velem egyidős...), az eredeti meg mehhh...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">A másik nagy problémám a szereplők voltak. Annyira nem éreztem, hogy élnének, mintha csak papírmasé figurák meneteltek volna a lapokon. A legjobban még Delphoi-val rezonáltam az elején, de utána őt is erős túlzásnak éreztem. Plusz valószínűleg az is sokat levont nálam az élvezhetőségi faktorból, hogy nagyon hamar leesett, hova is fog az ő szála kifutni... gondolom, ennek valami katartikus meglepetésnek kellett volna lennie (?)</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Mindennek ellenére alapvetően azért jól elvoltam vele. A karakterek, ha kissé laposak is, de elmozgatják a történetet. A témák ugyan közel se újszerűek, de aktuálisak, és egész korrekten össze lettek pakolva. A szöveg jól olvasható, gördülékeny, de nem ék egyszerű, és viszonylag kevés hibát szúrtam ki.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Plusz, ha ettől esetleg jó néhány, más területek felől érkező olvasó rá tud döbbenni, hogy ezek SF-es/ cyberpunk-os témák érdekesek és aktuálisak tudnak lenni, akkor simán jöhetnek ilyen könyvek. A szerzőben pedig (nem egyedül) látok potenciált, szóval ha lesz még könyve, valószínűleg kap még esélyt, kíváncsi lennék, hova fejlődik majd.</span>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-40899082475301852802019-10-30T13:10:00.001-07:002019-10-30T13:10:25.211-07:00Blake Crouch: Sötét anyag<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1wSKs1BZqLfxsDcaAnXw-lAEXjDRGmfLlYNFFrGeHy8LPFMp4NFemMUlNa72wwv6vJrg0NIGv_zuf6PfKN0CmaDaKZisgO454lzkDdQJS58y-mECu_eedHo2cd_z2dzUcKbanxsseP7B/s1600/covers_399866.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="106" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1wSKs1BZqLfxsDcaAnXw-lAEXjDRGmfLlYNFFrGeHy8LPFMp4NFemMUlNa72wwv6vJrg0NIGv_zuf6PfKN0CmaDaKZisgO454lzkDdQJS58y-mECu_eedHo2cd_z2dzUcKbanxsseP7B/s200/covers_399866.jpg" width="141" /></a></div>
<i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Elégedett vagy az életeddel?</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;"> Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Blake Crouch a nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző, gyors tempójú regényben. A </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;">Sötét anyag</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px;"> az év legjobban várt thrillere — egy zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk.</span></i><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A Hamis emlékeket nemrég olvastam, és egész jól elvoltam vele, szóval úgy gondoltam, miért is ne adnék neki egy esélyt, ha már a Mini Könyvklubban kiválasztott lett.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Na igen, már elfelejtettem, milyen volt a Wayward Pines.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És amúgy sem gondoltam volna végig, mit jelenthet egy régebbi könyvét olvasni, attól tartok...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De óóó azok a tőmondatok, omg. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És persze mind új bekezdés. Hát, ez megint jól eltolta az olvasmányélményemet, mehh.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval igen, kezdetnek nehezen bírtam ezt a tőmondatos stílust.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És hát bőven vannak benne hibák, tiszta szerencse, hogy lusta voltam jegyzetelni, így csak pár maradt meg.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Jó, azon lehet még vitatkozni, hogy a motort kikapcsolom vagy leállítom, de az tuti, hogy az autóban nem szék van, hanem ülés. Jó, ez persze a fordító sara jó eséllyel.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De amikor például felfelé indulnak a lépcsőn, és két szinttel lejjebb kötnek ki (vagy fordítva, nézzétek el nekem, hogy nincs már erőm megkeresni), az azért már jó eséllyel az író sara is. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És jó részét még törölte is az agyam...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Mivel nem az első könyvem tőle, így hard sf-et nem is vártam, logikai bakikat meg nem is akartam keresni... </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A főhősünk néhol kissé kezdett idegesítő is lenni, de a véletlen szerencse mellette volt - még nem volt elég régen a Felbolydult napjaink, na Tom mellett még annyira a rinyálása sem elviselhetetlen.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Mielőtt teljesen lealáznám, azért leszögezném, annyira azért nem volt rossz :D </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Már kezdek rájönni, hogy Crouch miben erős: az ötletekben. Azzal itt sem volt probléma, a párhuzamos világok, a döntések és elágazások sora le tudott kötni... Ha valakit felcsigáz ez a téma, azért egy olvasást simán megér. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De a jövőben igyekszem inkább az új könyveivel szemezni, hátha még tovább is fejlődik :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">(Utána meg esetleg olvassátok el Chiang-tól A szorongás a szabadság szédülete c. novellát is, az még rövidebb is :) )</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-70407960162165884302019-09-29T12:58:00.000-07:002019-09-29T12:58:59.678-07:00Daniel Keyes: Virágot Algernonnak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb_DLXjzWGLFxq00k0x9AcvxGTtS9Na9ZcJ4Eg5wWKeHoTj5uIoExNNwVlrLZwfK1b9UyfPZo1QjCa3zxvgv5MIhHo6B4xN8_JiVCMvwe28whfpxdFhYgMMTNLy3ozePKy9vHblEHBsNnM/s1600/141835F.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="462" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb_DLXjzWGLFxq00k0x9AcvxGTtS9Na9ZcJ4Eg5wWKeHoTj5uIoExNNwVlrLZwfK1b9UyfPZo1QjCa3zxvgv5MIhHo6B4xN8_JiVCMvwe28whfpxdFhYgMMTNLy3ozePKy9vHblEHBsNnM/s200/141835F.gif" width="129" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát</i></span></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px;">.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Érdekes dolog ez, így utólag sem tudom megmondani, olvastam-e már sok-sok évvel ezelőtt a könyvet, vagy csak a filmet láttam...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">(Az emlék, hogy a filmet gyerekkoromban láttam, és imádtam, az belém ivódott... és azt is tudom, hogy szerettem volna elolvasni a könyvet, de hogy eljutottam-e odáig... Olvasás közben nem mindenre emlékeztem, de hát itt is kérdés, hogy csak a halványuló emlékekről van szó, vagy ezek a különbségek esetleg a film és a könyv között - főleg, hogy ezek a kevésbé tetsző részek voltak, pl. a "szomszéd lány". Az is érdekes, hogy nekem ez gyerekkori emlékként maradt meg, pedig mint kiderült a film 2000-es, és ki tudja, mikor jutott odáig, hogy tv-ben láthassam - talán már nagykorú is voltam. Ha újra megnézném, az talán segítene, de most még nem akarom lerombolni az emlékek szépségét, félvén hogy ennyi év és most már a könyv után talán nem is tetszene annyira.)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval a könyv. Mint látszik, régóta terveztem olvasni, és kifejezetten örültem neki, hogy a Mini Könyvklub miatt végre sorra is fog kerülni. Nagyon kíváncsi voltam rá, és sokat is vártam tőle. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És alapvetően tetszett is, az ötletet még mindig érdekesnek tartom, és így írásban is jól átjött, hogy Charlie épp hol tart a fejlődésben. Az idő nagy részében amúgy leginkább sajnáltam, az elején amiatt, hogy visszaéltek a helyzetével, később amiatt, hogy kevésbé találta a helyét a világban, a végén pedig a leépüléséért. Így hogy tudta, hogy mi vár rá, és megélt előtte dolgokat, talán rosszabb, mint a kiindulási állapot.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Sajnos én nem szeretem úgy az embereket, mint a kezdeti Charlie, és hát a könyv sem segített rajta. Gonoszok vagyunk, önzőek, kigúnyoljuk a gyengébbeket, mehh. Gyakorlatilag minden szinten kijutott neki az emberek kevésbé jó oldalából... néha már olyan érzésem volt, hogy addig volt jó neki, míg nem értette őket, és nem emlékezett. A családjától sem buzgott fel bennem a szeretet....</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És bár mint fentebb látható, váltott ki belőlem érzelmeket a könyv, de mégis... a legnagyobb bajom az volt, hogy nem tudtam olyan közel érezni magamhoz, mint ahogy a (nyilván nem feltétlen pontos) emlékeimben a film megmaradt. A nosztalgia faktor nyilvánvalóan legyőzhetetlen ^^ (Viszont végre tudni fogom, hogy már olvastam is.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"<span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">U.i. kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsoudvarba."</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><br /></span></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrSsY1o1vP2qk_C0j3HvweVbjPa80yiHUFiU3r8Uz36o7qWV_e_VEUsWmxlsDpGV0Lz3m6XYQeCnnmeLgiorXDxK2rxK5Lb5NLOcj7wa3cNxaJR2t4tTnY44Wv2q8TntkkWv_X4iMqYVeJ/s1600/viragot+alg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="188" data-original-width="268" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrSsY1o1vP2qk_C0j3HvweVbjPa80yiHUFiU3r8Uz36o7qWV_e_VEUsWmxlsDpGV0Lz3m6XYQeCnnmeLgiorXDxK2rxK5Lb5NLOcj7wa3cNxaJR2t4tTnY44Wv2q8TntkkWv_X4iMqYVeJ/s400/viragot+alg.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép a 2000es filmből (port.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><br /></span></span>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-31335798630632010492019-06-29T11:52:00.000-07:002019-06-29T11:52:00.451-07:00John Boyne: A csíkos pizsamás fiú<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM81M6kTbtdhMYYOk-SyJIb0mk_P1zSqRE01t4My1VXA0gU4_TmjCsJeC3A9ehk4CGGgAl3G3vNQyePDtpRVMMnZEpOa0wGpfNQFzBncQ2tVGSXhQs-5dF8OTHPx1Ba_3PY49ItvT6iei4/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="278" data-original-width="181" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM81M6kTbtdhMYYOk-SyJIb0mk_P1zSqRE01t4My1VXA0gU4_TmjCsJeC3A9ehk4CGGgAl3G3vNQyePDtpRVMMnZEpOa0wGpfNQFzBncQ2tVGSXhQs-5dF8OTHPx1Ba_3PY49ItvT6iei4/s200/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25282%2529.jpg" width="130" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;"><i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén…</span></i></span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Annak idején szemeztem már a könyvvel, mikor az ifjúsági könyvek között nézelődtem, de eddig valahogy mindig elkerültük egymást. Most a Mini Könyvklub miatt tettem vele egy próbát.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Hát, nehezen tudok zöld ágra vergődni vele.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az ötletet még mindig érdekesnek tartom: egy német tiszt kisfiának szemszögéből a háború, és a haláltáborok... Lenne benne potenciál.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Mégis, valahogy nem ütött igazán nagyot. Bruno kicsit túl egyszerű szerintem kilencévesnek. Azt még el tudom képzelni, hogy ne sokat tudjanak az akkori gyerekek az egészről - befolyásos családnak tűntek, valószínűleg feccöltek energiát abba, hogy a gyerekeket megóvják, kvázi burokban tartsák. De a mindennapi életben is sokkal kisebbnek és sutábbnak tűnik...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És annyi minden csak utalás szintjén jelenik meg, hogy néha én is csak gondolkodok, mi lehet mögötte, vajon mennyi jön le egy gyereknek, aki elméletileg a célcsoport? Például szerintetek akkor <span style="color: #eeeeee;">most az anyuka félrelépett az idegesítő kis tiszttel?</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Talán ezek miatt nem nagyon tudtam bevonódni sem a történetbe... És hiába akart drámát meg ütős véget, és hiába nem számítottam rá, nem volt akkora dobás...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Összességében nem olyan rossz könyv, de közel sem ad annyit, mint amennyit ígér. Én is csak arra tudok gondolni, hogy ha már ez a téma, és ifjúsági irodalom, hát a Számláld meg a csillagokat szerintem sokkal jobb volt...</span>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-43601790535117608982019-05-30T10:09:00.000-07:002019-05-30T10:09:21.960-07:00Moskát Anita: Bábel fiai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrwX4ZMswVCNgaLFDnT6SkiddQQSejZRFlkC7M3U4Am6yLwD4nN0v19Eh6ARxwrUsX4gyxxCvhVPT6Ipd8nhXYTxKngDV1OI3h1PiB5Xu7yDnMILURIBgDbgf9eB23NlvNfquOgROw_Fj3/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="282" data-original-width="179" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrwX4ZMswVCNgaLFDnT6SkiddQQSejZRFlkC7M3U4Am6yLwD4nN0v19Eh6ARxwrUsX4gyxxCvhVPT6Ipd8nhXYTxKngDV1OI3h1PiB5Xu7yDnMILURIBgDbgf9eB23NlvNfquOgROw_Fj3/s200/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" width="126" /></a></div>
<div>
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot. </span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek. </span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.</span></span></i></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Annak idején a Horgonyhely szerelem volt első látásra, már a borító és a fülszöveg is. És végül nem pont azt kaptam, amit ígértek, vagy amire számítottam, de nagyon betalált, és kifejezetten jó regénynek tartom. Eredetileg az új regénnyel szemeztem, most a Mini Könyvklub miatt mégis az első regényt vettem elő.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Elöljáróban: kevésbé tetszett. (Azért persze még mindig nem rossz, csak...) És tudom, hogy nem fair másik könyvhöz hasonlítani, de egyszerűen nem tudom nem látni mellé a Horgonyhelyet is.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az elején kifejezetten nehézkesen indult a kapcsolatunk, elég sokáig tartott, míg rá tudtam hangolódni a szövegre. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az első problémám talán rögtön a fő motívum volt: Bábel tornya. Hogy ez engem mennyire nem hat meg, omg... A hiba amúgy biztos az én rendszeremben van, tekintettel arra, hogy mennyien lelkesednek érte az olvasóktól kezdve Ted Chiang-ig... de bennem nem mozdít meg semmit.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A másik: a szereplők. Egyszerűen egyiket sem bírtam, és nem is nagyon érdekeltek. Még Lívi volt talán, akivel a legjobban rezonáltam, de ő is kevés volt <span style="color: #f4cccc;">(spoiler!!! bakker még az sem hatott meg igazán, mikor meghalt)</span>...A pasik meg ehhh... rendszeresen szerettem volna kirázni belőlük a lelket...</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Hogy akkor mi maradt nekem? :) Egyrészt mindennek ellenére a történet csak bevont egy idő után, és elérte, hogy kíváncsi legyek a végére. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Plusz a szöveg gyönyörű, élvezet olvasni, és hibára sem nagyon emlékszem a szövegben, ami külön öröm (éljenek az effektív korrektorok).</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ja, és maradt még nekem a várakozás. Mert nem tudok nem arra gondolni, hogy ha ez után a Horgonyhely következett, ami annyira lenyűgöző volt, akkor hova fejlődhet a dolog a harmadik könyvre? :O (Azért persze igyekszem nem teljesíthetetlen elvárásokig hergelni magam, de egyre kíváncsibb vagyok, na :) )</span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-40842840219837268002019-04-30T07:33:00.000-07:002019-04-30T07:34:48.778-07:00Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgx6wA0nKnY7KiJXGnE7tWj5MXDUTmxHpPeENVPavJJYpxb-yXYr4bZiAauuuHIRL-n64NLx8hh_AgYijK0MReQCh5bqLH-5eG_MKAkiolo1a1AU8GljL1KILYMWu7tdpusky7RR8ZPGcV/s1600/rejt%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="274" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgx6wA0nKnY7KiJXGnE7tWj5MXDUTmxHpPeENVPavJJYpxb-yXYr4bZiAauuuHIRL-n64NLx8hh_AgYijK0MReQCh5bqLH-5eG_MKAkiolo1a1AU8GljL1KILYMWu7tdpusky7RR8ZPGcV/s200/rejt%25C5%2591.jpg" width="109" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i>Csülöknek nincs pénze és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel; neki nadrágja sincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként étkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de mikor visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük – ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja…</i></span></span><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><br /></i></span>
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Rejtővel még valamikor gimiben találkoztam először, azt hiszem, kolis társaknak köszönhetően, és alapvetően nagyon bejött a humora. Azóta is vissza-visszatérek hozzá, és nagyrészt hozza azt, amit várok. Ezért is örültem, hogy ez is választható olvasmány a Mini Könyvklubban - végre van extra motivációm olvasni tőle megint valamit...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Ez a könyve egyszerre tipikus rejtői, és kicsit mégis más, ahogy keverednek benne az alap rejtői felállások...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">A főbb szereplőink tipikus karakterek, életrevalóak, bátrak, és persze meggondolatlanok, egyedi erkölcsi kódexszel.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Van persze szép nő is a láthatáron, több is - van megmentendő, és van gonosz manipulátor - de itt inkább csak asszisztálnak; na jó, főleg az első, de hát van olyan is, hogy ő a motor. Itt a fő bajbajutott is férfi, de ugyanúgy beindítja a gépezetet, mint a csinos, esetlegesen idegen nő :)</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">És van persze légió is, de inkább csak olyan mellékesen, a szereplők által díszletnek per menekülési tervnek használva, már amikor jól jön... így viszont a légió, a sivatag, miegymás hangulata kicsit kevésbé átütő, mint a klasszik légiós könyveiben.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">Van amúgy természetesen még gyémánt is a képben, meg némi nyomozás, a szokott rendes keveredés, egy adag káosz, és persze a humor. Jól esett, bár valószínűleg a top3-ba nálam nem kerül be, de egy adag Rejtőnek megfelelt.</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-77386894494532024122019-03-17T10:57:00.000-07:002019-03-17T10:57:18.603-07:00Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC0Bek7Drv-MHcQSaNol_qaAPJyNXlbhxvTMhcgvTNRcKZ5Bkww1Yc32EA8pflmno-CU675mI3CRvA9QhI13CYC-crFDvVIZJF0wvwds2mONA4sFickJAjFqb-42zkV33AWFzBlS-KTwfR/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="263" data-original-width="191" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC0Bek7Drv-MHcQSaNol_qaAPJyNXlbhxvTMhcgvTNRcKZ5Bkww1Yc32EA8pflmno-CU675mI3CRvA9QhI13CYC-crFDvVIZJF0wvwds2mONA4sFickJAjFqb-42zkV33AWFzBlS-KTwfR/s200/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" width="145" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Shaker Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;"> </span></i></span><br />
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.<br />A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.<br />Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat.</i></span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A Kis tüzek mindenütt megjelenése óta kitartóan szerepel a New York Times bestseller listáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, és már több mint húsz országban keltek el a kiadás jogai. A regényből Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével a Hulu készít sorozatot.</i></span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Annak idején még az első könyvével szemeztem a szerzőnek, csak valahogy sosem került sorra. Most, a Mini-könyvklub miatt legalább az újabb könyvét nem halogattam... és nem bántam meg.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Még olvasás előtt láttam valakinél, hogy úgy írta le, mint Vianne Rocher a Lilaakác közben, és olvasás után ez igazán telitalálatos hasonlatnak tűnik.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Itt ez a tipikus kertváros, a csodás-kirakat házaival, a tökéletes családok, a született háziasszonyok, az amerikai-álom-élet. Minden tervezett, és a felszínen mindenki boldog, de igen - itt szoktak születni a drámák, és hát senki nem lehet mindig boldog...</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És itt van Mia, aki tényleg hasonlít kicsit Vianne-ra, a vándor, a lázadó, az őszinte, az élő. Aki persze mindig felkavarja az állóvizet... A következmények szinte borítékolhatók, akinek hasonló történet járt már a kezében, az nagy vonalakban tudja mire számítson, de szerencsére így sem unatkoztam.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Amit kicsit sajnálok, hogy időnként kevésnek éreztem. A történetet, a karaktereket, és főleg a végét... mindenből többet szerettem volna, mélyebbet. És főleg válaszokat...</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Valószínűleg pont az volt a lényeg, hogy kérdéseket tegyen fel, és felkavarjon, és ez tulajdonképpen ment is neki, és ezért piros pont... De miért nem tudunk semmit? :D Vajon a sorozat ad több utalást vagy egyenesen választ?</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És akkor a továbbiakban spoileresen - én szóltam...</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Szóval persze, beszél a tökéletes élet - valódi élet kérdésről is, de erről már annyian...</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">A fő kérdés azt hiszem, az anyaságról szól... És nincs válaszom, nekem nincs, de van valakinek? Mert ki az anya, aki megszült, vagy aki felnevelt? Gének vagy szeretet? </span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Szeretném, ha lenne egyszerű válasz. És bár nincs gyerekem, és talán nem is lesz (nem is akarok), de talán épp emiatt úgy gondolom, hogy többnek kéne lennie, mint hogy szülsz x gyereket. Hogy az igazi kérdés és munka az, hogy fel is kell nevelni őket... </span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">És nagyon sajnálom Bebét, és tökre együtt érzek vele, és érzelemből szinte hajlanék mellé állni... de az agyam azt mondja, hogy lemondott a gyerekéről, és elhagyta... ez azért elég végleges, nem? Vajon jó egyáltalán, ha ezt hagyjuk csak úgy visszavonni? És ha megint nem mennek jól a dolgok? Legközelebb lenne jobb megoldása? És ha nem, mégis hányszor lehessen egy ilyen döntést visszadobni?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Van aki neki adná a gyermekét?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Közben az Amikor elhagytak is eszembe jut, amiben a főszereplő összeomlik, és nem nagyon tud helyt állni igazán a gyerekei mellett - és kb mindenki leszedi róla a keresztvizet és kb elvenné a gyerekeket tőle (persze részben értem, miért veri ki a biztosítékot)... de neki mégsem jut eszébe megválni tőlük... vajon érzelemből tőle tényleg elvennénk, a másik könyvben meg egy részünk hajlik visszaadni annak, aki tényleg el is hagyta?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">És ott a másik kérdés: számít, hogy milyen szülő nevel? Fontosabb, hogy kínai vagy az, hogy szeretnek-e? Egyrészt értem én, a származásunk mindannyiunknak jelent valamit... enélkül ugyanazok lennénk? És ha nem, az pl biztos, hogy nagy baj? </span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Vajon az pl rasszizmus, ha számít, hogy kínai család nevelje fel? Vagy csak az egyéniség egy részének tisztában tartása? Kellene számítania egyáltalán?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Az a fontosabb, amiben különbözünk, vagy az, amiben egyek vagyunk?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;">Vajon tényleg jobb emberek lennénk, ha mindenkit "másfajta" család nevelne fel? Az elszakítás része nyilván minimum morbid lenne... de érdekes elgondolni, hogy akkor talán mind nyitottabbak lennénk... Ami igazából jó lenne. Másrészt szinte félelmetes a kérdés, hogy ez normál körülmények között miért nem megy?</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyMjSOHPBUi6UjS4slOHOlHBrr64ja75L7_b2zZOEbSiwHyrb6ExrE5LTcGu1rRbfVszNYFvioigvGF-JEqWSwWs3K6k8YA4kHaMpxYz5GecRlY4Ig_VtjNmB0Se-ZwlEvbyOcVf8BvXQf/s1600/covers_502606.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyMjSOHPBUi6UjS4slOHOlHBrr64ja75L7_b2zZOEbSiwHyrb6ExrE5LTcGu1rRbfVszNYFvioigvGF-JEqWSwWs3K6k8YA4kHaMpxYz5GecRlY4Ig_VtjNmB0Se-ZwlEvbyOcVf8BvXQf/s320/covers_502606.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nekem ez a borító is nagyon tetszik, jól visszaadja a tökéletes-fílinget... Ellenben szerintem itt a magyar borító is jól sikerült...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-64243291227493100312019-02-26T11:47:00.003-08:002019-02-26T11:47:54.592-08:00Nina George: Levendulaszoba<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6smch_2MLqRd-sMddu-XBdEP-ip2qciCyRfXiBaHMu1fN6m0Ku18pOOV4Kcvso6SEfZiscCFoH1bEyfHkreKCoLxfMCxSpA3RSzZAO2XlYWm75HEx-WUnH8vhF2WcCLZgPOrpjO8uotbK/s1600/covers_322204.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6smch_2MLqRd-sMddu-XBdEP-ip2qciCyRfXiBaHMu1fN6m0Ku18pOOV4Kcvso6SEfZiscCFoH1bEyfHkreKCoLxfMCxSpA3RSzZAO2XlYWm75HEx-WUnH8vhF2WcCLZgPOrpjO8uotbK/s200/covers_322204.jpg" width="133" /></a></div>
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. </span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi… </span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával. </span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 15px;">Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.</span></span></i><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ez a könyv pár éve került fel a várólistámra, már arra sem emlékeztem, miért és hogyan is történhetett ez. (Utólag nyomozgatva valószínűleg @Randomsky értékelése lehetett a molyon - https://moly.hu/ertekelesek/2508681 - bár olyan érzés, mintha sokkal régebben lehetett volna...) Aztán ez lett egy kihívásban az egyik random könyv a várólistámról, és most ez az egyik könyve a Mini Könyvklubnak, szóval kezdtem azt gondolni, hogy ez már talán jel, és most jött el az ideje...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Talán tényleg jel lehetett, mert bár féltem tőle kicsit, hogy túl giccses lesz, ezt én most egész élveztem. Pedig tényleg lehet, hogy giccses kicsit :) De most még ez sem zavart. Talán segített, hogy kicsit tényleg emlékeztetett Joanne Harris stílusára néhol, amit szintén tudok a megfelelő hangulatban élvezni, a mágikus realizmus határán talán... És hát legyünk őszinték, az Irodalmi Patika is jól hangzik egy moly számára. </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval összességében jó élmény volt Jean Perdu-val és Max-szal utazni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Volt, aki azt írta, hogy ehhez a könyvhöz felnőttnek kell lenni. Nem tudom biztosan, mi kell hozzá. Talán csak hangulat. Vagy az, ha veszítettél már el valakit. Vagy talán csak annyi, ha bántál már meg valamit igazán. Vagy kizártál, vagy ki akartál zárni dolgokat, akár sikerült, akár nem. Talán tényleg csak hangulat.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az biztos, hogy bárhogy is próbálják akként eladni, ez nem egy férfi-könyv. Van vajon a világon férfi, aki így gondolkodik? És hát a vége, az azért egy kicsit sok volt...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Azért egyszer egész kellemes utazás volt. Jó, hogy jókor történt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaW5jHIKOf4ugvbH-2oqtY2oOi3vp8JYIzmdpKtSPr5hyJlcthjkHa7YTsqjuLJq-3_fJu-pvtf3yr0eed6mzdSIG4D_grf4lTQOhyphenhyphenl1VZRDYelDMMtNIcfFpPlvChwaxylQ9mZXSni2T5/s1600/levendula5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="697" data-original-width="1200" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaW5jHIKOf4ugvbH-2oqtY2oOi3vp8JYIzmdpKtSPr5hyJlcthjkHa7YTsqjuLJq-3_fJu-pvtf3yr0eed6mzdSIG4D_grf4lTQOhyphenhyphenl1VZRDYelDMMtNIcfFpPlvChwaxylQ9mZXSni2T5/s400/levendula5.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Innen: http://www.deszy-konyv.hu/2014/11/nina-george-levendulaszoba.html</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<br />Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-74752747728638061112018-01-15T12:25:00.000-08:002018-01-15T12:25:22.373-08:00Jennie Melamed: Lányok csöndje<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9G_4gTepjw7jWu2NuNELQ1BkvKFpxjTWKSxJnBVKWNwr3Srr8wqj4RDjXgSldnKVBvKjBqH1bpE4Cy6-t9D2rtw8NBM0xrRIWjejdNYCtTlppsQrYbhT0XpaB_BQpVSplFLaMuldwY4qU/s1600/covers_469312.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="312" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9G_4gTepjw7jWu2NuNELQ1BkvKFpxjTWKSxJnBVKWNwr3Srr8wqj4RDjXgSldnKVBvKjBqH1bpE4Cy6-t9D2rtw8NBM0xrRIWjejdNYCtTlppsQrYbhT0XpaB_BQpVSplFLaMuldwY4qU/s200/covers_469312.jpg" width="124" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="background-color: white; color: #171f27; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,<br />de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!</span></i></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!<br />A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.</span></i></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Először még akkor szemeztem ezzel a könyvvel, amikor felbukkant a megjelenésre váró könyvek között. Érdekel a téma, és valahogy keményebbnek tűnt, mint egy átlagos disztópia, valahogy jó érzésem volt vele kapcsolatban. A tény, hogy az írónő járatos a gyerekek elleni abuzus különböző aspektusaiban, csak még vonzóbbá tette.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Így amikor adódott a lehetőség, hogy elolvashatom a könyvet, rendkívül boldogan kaptam az alkalmon.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Sejtettem valahol, hogy ez azért nem lesz egy könnyű menet, de a kíváncsiság győzött.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Tényleg kemény volt, miközben olvastam, sokszor alig lehetett kitépni a kezemből - aztán nehéz volt újra visszatérni, mert tudtam, hogy fájni fog.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Melamed tényleg jól ír, egyszerre valahogy tárgyilagosan, mégis az érzelmekre hatóan. Bizonyos szempontból szókimondó, mégsem (túl) naturalista vagy vulgáris. Van pár keményebb rész a szövegben, de annyi abszolút szükséges - igazából pont finoman, rejtetten, inkább csak utalás szinten mond el sok minden, és várja, hogy mikor jutsz el odáig, hogy már <i>tudod, </i>hogy már magad elől sem tudod titkolni, amit igazából nem csak sejtesz.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A négy lány szemszögéből szép lassan bemutatja a szigetet, a családot, az életet. Mind másmilyenek, mégis sok közös van bennük - és együtt nagyjából teljes képet adnak.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A fülszöveg amúgy is jól felvezeti az alaptörténetet: adott egy sziget, amelynek a lakóit az Ősök menekítették el az Óföldről valami katasztrófa után, hogy aztán egy nagy boldog családot alkotva túléljenek a boldogság szigetén, imádkozva az Ősökhöz és Istenhez, betartva a szabályokat. A társadalmuk alapeleme a család, az alapelv pedig az engedelmesség - pontosan, az Atyák felé. Bár (tök meglepő módon ugye) a nők a fennmaradás egyik alappillérei, sok szavuk nincs, engedelmeskedhetnek a férjüknek (újabb surprise) és szülhetnek egész pontosan két gyermeket (ez mondjuk engem már az elején számtalan dologról elgondolkodtatott). A gyerekek boldogan cseperednek, még iskolába is járnak (ráadásul mindenki), emellett minden nyár az övék, amit szabadon és zabolátlanul tölthetnek.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Majd jön a "nővé válás", és a termékenység nyara, ami után mindenki megházasodik, majd szül boldogan két lehetőleg egészséges gyermeket. (Itt azért a 21. században nevelkedett lelkünk már végképp hümmög egy sort, a korai és kötelező házasság azért azt hiszem nem olyasmi, amit a legtöbben lelkesen támogatnánk.)</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És persze ott kísért végig a mondat a fülszövegből, miszerint "szülj fiút".</span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; color: #171f27; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ez az élet aztán természetszerűen mégsem lesz mindenkinek boldog. Mind a négy főszereplőnk elégedetlen, és ki szeretne lépni a sziget kereteiből. Vanessát a tudásszomj nem hagyja nyugodni; Janey a nővé válást és a házasságot akarja elkerülni; Amanda születendő gyermeke miatt aggódik, míg Caitlin alkoholista apjától menekülne bármi áron...</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">A dolog iróniája (szerintem) az, hogy minden érthető ellenérzésük ellenére többségüknek így vagy úgy az átlagosnál jobb dolguk van. Vanessa apja Vándor (amolyan vezetőféle, akik emellett az Óföldön is járhatnak hiányzó cikkeket felderíteni), aki egész kis könyvtárat tart fenn, és ahova a kivételezett lányát is beengedi, aki így kielégítheti kíváncsiságát. Janey (ha éhezés és önsanyargatás árán is, de) már évek óta sikeresen kerüli el a felnőtté válást, mely miatt tisztelik, sőt talán félik is, még a felnőttek is <strike>sőt még az Atyja is jobb fej az átlagnál</strike>. Amanda pedig, bár nem tudta elkerülni a házasságot, de olyan mellett kötött ki, akit őszintén kedvel, és aki tényleg szereti őt, amennyire csak lehet, és ezt akár a közösség szokásai ellenére is kimutatja.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">Mégis, ők lesznek azok, akikben az elégedetlenség leginkább szárba szökik, hogy aztán olyan dolgok történjenek, amikre senki nem számított. <strike>De vajon elég, hogy számítson bármit is?</strike></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;"><strike><br /></strike></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">Szerintem ez egy nagyon fontos könyv, mert olyan dolgokról szól, amikről beszélni <i>kell</i>, amikről többet és nyíltabban kellene beszélnünk. A négy szemszög szerinti történetmesélésnek megvannak az előnyei - a viszonylag tárgyilagos stílus ellenére minden szereplő közel kerülhet hozzánk, és drukkolhatunk nekik. Ráadásul remélem ebben a formában olyanokat is meg tud majd szólítani, akik esetleg másképp nem vennének egy ilyen könyvet a kezükbe.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">Azért persze voltak hibái is a könyvnek. Amiatt, hogy a történteket és a szigetet a lányok szemén keresztül látjuk, ami előlük rejtve marad, az előlünk is (bár a végére kezdem úgy gondolni, hogy ez nem egyszerű mellékhatás, hanem nagyon is szándékos volt).</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">Emellett így nagyon keveset tudunk meg arról, hogy mit gondolnak és hogyan éreznek a sziget férfi lakói - pedig a felvillantott képek alapján abban is lenne potenciál.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="color: #171f27;">A szöveggondozás is hagy némi kívánnivalót maga után...</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És könyörgöm, ha valaki anatómiát/biológiát akar a szövegbe csempészni, az a, értsen hozzá vagy b, kérjen meg valakit, hogy ellenőrizze a hülyeségeit. (a "kidagadtak a nyakán a hangszalagok" szöveg csúnyán megviselte a hozzáértő lelkem.)</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De a hibái ellenére csak ismételni tudom magam, ez egy fontos és jó könyv, olvassátok minél többen...</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>A könyvet köszönöm az </i></span><span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>Athenaeum kiadónak :)</i></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>Emellett rendkívül sokat agyaltam a könyvön, a hátterén, egy csomó mindenen. A következő gondolatok viszont már legalább részben spoileresek, csak a könyv elolvasása után javallottak.</i></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Hihetetlen amúgy, hogy mennyire bevont magába a könyv, és folyamatosan agyaltam egy csomó mindenen.</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az elején azon, hogy vajon megtudjuk-e valaha, hogy mi van szigeten túl. Aztán amikor kiderült, hogy ez titok marad, azon, hogy vajon hogyan lehet.</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Én amúgy meg vagyok győződve arról, hogy nem volt semmiféle tűz vagy világvége, egyszerűen csak pár ember a saját feje szerint akart élni valamiért. Ahogy a molyon @Ross karca is mutatja, már ez sem lenne új találmány. (</span><span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">https://moly.hu/karcok/1032904 főleg ezen részét "</span></span><span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Követőivel bicsérdista kolóniát létesített Ada Kaleh szigetén, és rövid ideig ott élt feleségével és híveivel, a földi paradicsom megteremtésén munkálkodva.") Mert már eleve elgondolkodtató, hogy ha akkora apokalipszis tombolt, akkor ugyan hogy tudnak visszajárni rendszeresen következmények nélkül. És hogy találják meg mindig azt, amire szükségük van. És mégis hogy találhatnának újra és újra megfelelő családokra? Ahol ráadásul még nagymamák is élnek... A cigarettáról vagy a nyomott mintás ruhákról nem is beszélve. Persze, lehet hogy tényleg nem rózsás ott sem minden, különben nem álmélkodnának el a fákon, de az eredeti sztorit én akkor sem veszem be.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Másik szál. Ott van ugye a rengeteg sérült gyerek. A 21. századi, természettudományt tanult olvasó nagyon is tudja, mi lehet az ok. Hiába házasodnak a különböző ősök családjai a többiekkel, generációkon át ez nem elég. Arról az aprócska tényről már ne is beszéljünk, hogy a nőket a házasság után csak a férj nevén tartják számon, így a genetikai háttér fele alapból elveszik. Ami viszont szerintem igazán durva, hogy kiderül, hogy a Vándorok nagyon is tisztában vannak ezzel. (ami azt is jelenti, hogy az Ősök nagyon is értettek a genetikához.) És abszolút tudatosan hozzák be az új családokat, mikor már túl sok a sérült. Emiatt is inkább tűnik ez egy nagyon is tudatos magán-paradicsom építésnek a menekülés helyett.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Emellett végképp érdekes, hogy ha tudatosan vérfrissítenek, akkor miért nem lehet elgondolkodni azon, hogy várjanak, amíg a lányok is kicsit nagyobbak lesznek a termékenység nyarára.</span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="background-color: transparent;"><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És igen, annyira szeretném tudni, mire gondolnak a férfiak :D Mert Amanda férjén keresztül látjuk, hogy igen is van szerelem a részükről. Tényleg törődik vele, és még olyan dolgokat is megtesz érte, amiért a közösség nagyjából hülyének, vagy mondjuk úgy papucsnak nézi. </span></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Vagy ott van Janey apja, aki sosem nyúlt a lányához, mert szerinte nem helyes, és még a megszégyenítéseket sem szereti.</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Vajon mi járhat a többiek fejében?</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Illetve még az jár a fejemben, hogy vajon disztópia ez egyáltalán? </span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Többen írták az értékelésikben, hogy mennyire jó, hogy mi nem ilyen világban élünk...</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nekem pedig az jár a fejemben, hogy lehet-e az disztópia, aminek az elemei, ha külön-külön is, de jelen vannak a világunkban? Hiszen vannak gyereklányok, akiket házasságba kényszerítenek. (Meg olyan helyek, ahol a férfiak úgy ússzák meg a nemi erőszakot, a kiskorúkkal is, hogy elveszik az áldozatot, mert "úgy nem számít".) </span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És itthon is túl sokszor fordul elő, hogy kislányokat az apjuk és/vagy a bátyjuk "használ", mielőtt elszabadulnak otthonról, sokszor nem sokkal jobb környezetbe....</span></div>
<div style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Tényleg <i>annyira </i>kitalált világ ez??</span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-48105669061444256252017-10-01T11:11:00.002-07:002017-10-01T11:11:58.191-07:00Lauren Beukes: Torzók<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHf9FVF7S7WaSvv2bHzEzC50gav0CdPuwQc8-cI3D6woLy32ur-fNr443h2qh4W1elybJsAIBcRe7XPU9tN9xI8iR-n4IwvBBYHmt652ud0tLvwt98YIfVbxWawwOJGNgJtVdn0osT-cc/s1600/torz%25C3%25B3k.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="340" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHf9FVF7S7WaSvv2bHzEzC50gav0CdPuwQc8-cI3D6woLy32ur-fNr443h2qh4W1elybJsAIBcRe7XPU9tN9xI8iR-n4IwvBBYHmt652ud0tLvwt98YIfVbxWawwOJGNgJtVdn0osT-cc/s200/torz%25C3%25B3k.jpg" width="135" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Detroitban gyilkosságsorozat kezdődik, amelynek brutalitása láttán a rendőrség vonakodik tájékoztatni a sajtót a részletekről. </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Gabriella Versado nyomozó nyolc év alatt megtapasztalta, milyen mértéket ölthet az emberi ostobaság, a korrupció és a színtiszta gonoszság, de ehhez hasonlót még nem látott. Kamaszlánya, Layla eközben veszélyes flörtbe bonyolódik egy internetes ragadozóval. Jonno, a szabadúszó újságíró elkeseredésében bármire képes egy exkluzív sztoriért. A hajléktalan TK pedig mindent megtesz, hogy elkapja a szörnyeteget, akit megszállt a valóság erőszakos átformálásának álma.</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Lauren Beukes, a Tündöklő lányok szerzője legújabb thrillerében egy különösen sötét történetet mesél egy városról, amely lakóival együtt napról napra jobban széthullik.</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Előrebocsátom, ha Beukes-ról van szó, nem tudok objektív lenni. Amióta az első könyvet, a Zoo City-t olvastam, odavagyok érte, így lehet, hogy bármit is írna, én úgyis rajonganék.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Azért kicsit elbátortalanított, hogy mennyi rossz véleményt olvastam róla: hogy mennyire kusza, értelmetlen, és hogy túl sok szálon fut a cselekmény, amit nem lehet követni.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nos, az első kritikát talán még meg is értem valahol, a sztori kissé talán tényleg kaotikus néhol, a misztikus szál is zavaros talán olykor. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Azt viszont, hogy túl sok szálon futna, és ne lehetne követni? Ne már... összesen 5 nézőpont karakterünk van, ez talán több a szokványosnál, de azért követhetetlennek nem nevezném. <strike>Mondjuk tény, a szerelmi háromszögnél pont kettővel több, szóval... tudom, gonosz vagyok, de na, 5 nézőpont azért ne süsse már ki az agyunk :)</strike></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><strike><br /></strike></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És hogy miről szól? Az én számomra igen sok mindenről, de ez talán annak is köszönhető, hogy a Tündöklő lányok után olvasgattam Beukes-ról, és a személyes élményeiről az erőszakkal kapcsolatban. Hogy már azt is részben az erőszak elleni kiáltásnak szánta.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Persze olvasható a Torzók egy szimpla misztikus krimiként is, ami csak annyiból különleges, hogy az elejétől ismerjük a gyilkost is, a gondolataival.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De ez a könyv ugyanannyira Detroit regénye is, és minden hasonló városé. Az egyszer nagy, virágzó város után annak csak torzója marad, a kivillanó bordákkal és a bomlás szagával együtt. És a város hatással lehet a lakóira is.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">De szól rólunk, emberekről is.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Hogy sokszor a tömegben is milyen egyedül vagyunk. Hogy mennyire nem ismerjük néha azokat sem, akiket szeretünk. És hogy mennyire nem tudunk beszélni egymással, pedig szeretnénk. Hogy mennyire szüksége van mindenkinek barátokra és társakra. Hogy milyen nehéz néha kiállni magunkért vagy másokért, és milyen rossz lehet a vége. Arról, hogy nincs mindig igazság.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az erőszakról, a véres és értelmetlen fajtáról. A gonoszságról, ami mögötte van, ami néha nem is tudatos gonoszság. És arról, hogy mostanra mennyire immunizálódtunk. Már nem hat meg minket az áldozat, nem látjuk benne az embert. Maximum sajnálkozunk, egy futó fintort vágunk, de már rég nem ráz meg minket velőnkig. Néha egy-egy különös kegyetlenséggel, de az átlagos erőszakra már meg sem rezdülünk.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Arról nem is beszélve, hogy a "kisebb" bűnökre aztán már végképp csak a vállunkat vonjuk... nem folyt vér? akkor miről beszéltek?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Pedig az internet, facebook és úgy a 21. század az erőszak és bűnök egy részét csak közelebb hozza... internetes zaklatás, videók megosztása... és nem leszünk tudatosabbak...</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szerintem ez kiáltás: Ébresztő, emberek, míg nem késő! Mentsük meg egymást, magunkat, a városokat, az emberiséget míg lehet. <strike>A földet legalább nem kell félteni.</strike></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><strike><br /></strike></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><strike><br /></strike></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgawvIJZqS_8BUJ8FLx2B42oBUEakz10I1OIlkkC3EPZs_3X6OEPpAY1ZX99N7SJLxNtjpSVUoN9ws30AybPVYxg0X1c5CaLDn8KOBUUoqHna7qjfZvIl67fQN6o0tM0I5kDiVJ9P7__F0Y/s1600/broken.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="309" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgawvIJZqS_8BUJ8FLx2B42oBUEakz10I1OIlkkC3EPZs_3X6OEPpAY1ZX99N7SJLxNtjpSVUoN9ws30AybPVYxg0X1c5CaLDn8KOBUUoqHna7qjfZvIl67fQN6o0tM0I5kDiVJ9P7__F0Y/s200/broken.jpg" width="130" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Megjegyzés: szerintem az angol és a magyar cím is nagyon jó lett, és egy-két borító is igen jól sikerült, többek között a magyar kiadáshoz átvett is. Megéri kicsit végigböngészni...</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">(néhány link, amit esetleg érdemes olvasgatni, ha érdekel, Beukes esetleg az ő személyes sztorija:</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">http://laurenbeukes.bookslive.co.za/blog/2010/05/17/trying-to-let-go/</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">http://gabosff.blog.hu/2014/10/20/a_csinos_kis_hullak_lauren_beukes_a_tundoklo_lanyokban_talalhato_eroszakrol</span></span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-6261745151233565212017-10-01T07:21:00.002-07:002017-10-01T07:21:59.336-07:00Gail Carriger: Szívtelen<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCRestWNDsjrtMtPODdd89LPPKf0iQ1voBBfACDNfQpB3AKHjn4D4FieJ5UOBa0vSO7ITGVhUUIZ5u_mrfjs8IzeSe__J3ULcIq-f9MomZvCyycffVuFMFMzqUjVVwAwMGzrt2YEn1Qmbe/s1600/sz%25C3%25ADvtelen.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCRestWNDsjrtMtPODdd89LPPKf0iQ1voBBfACDNfQpB3AKHjn4D4FieJ5UOBa0vSO7ITGVhUUIZ5u_mrfjs8IzeSe__J3ULcIq-f9MomZvCyycffVuFMFMzqUjVVwAwMGzrt2YEn1Qmbe/s200/sz%25C3%25ADvtelen.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan felforgatja Londont…</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ezúttal azonban nem a saját hibájából szakadt a nyakába a baj. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék.</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Vajon sikerül rájönnie, ki akarja megölni a királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte be magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Így a negyedik résznél talán bevallhatom, hogy nagyon szeretem ezt a sorozatot, mondhatni <i>szívcsücsköm</i>.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ami ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle, egész nagy szó.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Már úgy értem, nagyon romantikusnak tűnt, és olyan <i>újfajta pöttyös</i> volt (ami a Twilight után nem egyértelműen pozitív, ahogy a vérfarkas és vámpír szereplők sem), ráadásul a borító <i>rózsaszín</i>. (Annak idején az Anyák maffiáját is majdnem kihagytam a gusztustalan borító miatt, hogy én ilyenhez hozzá nem nyúlok, pedig az is jó élmény volt.)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Aztán olvastam figyeltjeim értékelését, és úgy döntöttem, adok egy esélyt, hátha legalább az állítólagos humora kárpótol.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És milyen jól tettem, mert ez egy jó kis sorozat, és messze van attól, hogy romantikus legyen.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Egyébként is a legtöbb félelmem nem bizonyult igaznak. A vámpírok nem csillognak a napon, a vérkasok állatok, az egész pedig jól összeolvad a steampunk háttérrel. A lélektelenség pedig ad egy határozottan egyedi ízt az egésznek, ami ráadásul az egyik vezérlő motívuma lesz a cselekménynek.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szerintem az egyik legfontosabb pedig az, hogy <i>ez nem egy romantikus sztori</i>. Legalábbis a legtöbb romantikus sorozat, amit eddig olvastam, arról szólt, hogy az x részes sorozat x részében a férfi és a nő kerülgeti egymást, és tenger nyál és idióta félreértés után végre egymás karjába omlanak, minden rózsaszín és szólnak az esküvői harangok... az már csak ráadás, hogy a női főszereplő sokszor bugyuta, esetlen, és minden középpontjában csak a férfi áll. (Kicsit sarkítva, de tudjátok, mire gondolok.)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Na itt ilyesmiről szó sincs.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Egyrészt Alexia egy határozott, talpraesett és vagány nő, akinek semmi szüksége a teljességhez egy férfira, az max a ráadás lehet. (akit ugyebár csak nehezen kaphat meg, mert hát kinek kéne egy ilyen karakán fura nő, aki már amúgy is kezd túlkoros lenni... talán egy természetfelettinek...)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És mint említettem, itt aztán nem azzal szórakozunk végig a sorozaton, hogy Alexia megtalálja a párját végül is <i>spoiler </i>már az első kötet végére eljutunk a házasságig. <i>spoiler vége</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ez, hogy a történet előrehaladtával a szerelmi szál is halad előre, nekem nagyon bejött.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Alexiát is nagyon csípem, a lélektelenségével, a napernyőjével és a csípős humorával együtt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A humor és a karakterek amúgy is a kötet erősségei szerintem. Legyen szó Lord Macconról, a piperkőc Lord Akeldamáról, a hebrencs Ivy-ről vagy épp a másik kedvenc karakteremről, Madame Lefoux-ról, a feltalálónőről. Szinte minden szereplőt a szívembe zártam.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szereti a kicsit őrült, felszabadult stempunk-os urban fantasy-ket, és senkit nem tartsanak vissza holmi pöttyök, vagy rózsaszín borító :)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXIoUMeH4BFRSaK9bXOjNFJYkvRnUnjpAWyahh7xT7HfcOdbf0iAjuUPLmbcA6cVAOBYmCqYRMWzupmv55obGO52ak5ubJAMmkHHeToxt1gY6OeUWGcnK7PFIIXTg97lja2sSI8o5j2XBE/s1600/gail.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="367" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXIoUMeH4BFRSaK9bXOjNFJYkvRnUnjpAWyahh7xT7HfcOdbf0iAjuUPLmbcA6cVAOBYmCqYRMWzupmv55obGO52ak5ubJAMmkHHeToxt1gY6OeUWGcnK7PFIIXTg97lja2sSI8o5j2XBE/s320/gail.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Általában nem szoktam a szerzőkkel foglalkozni, legalábbis nem a "fizikai valójukban" - nem igazán vagyok az a fajta, akit érdekelne, hogy néznek ki, rákeresne képekre, ilyesmi. Gail Carriger-ről viszont szembejött kép, még mielőtt olvastam volna a könyvét, és kifejezetten furcsának-bolondosnak tűnt, emellett némileg szimpatikusnak is. Mióta olvasom a könyveit, kifejezetten szimpinek tűnik, és határozottan díjazom, hogy annyira olyan, mint a könyvei :)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>És akkor az aktuális részről is, kissé spoileresen (de elvileg semmi esszenciális):</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Hát ezt is megértük, Alexia nemhogy terhes, de igen terhes, persze most sem szűnik meg önmaga lenni. Lehet, hogy mozgásában korlátozott, de ez nem tartja vissza attól, hogy mindenbe beleüsse az orrát, és mindent maga akarjon megoldani, környezete nagy bosszúságára.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A közelgő áldás számos kérdést is felvet ráadásul, tekintettel arra, hogy az érkező várhatóan bőrlopó lesz. Ennek folyományaként a Maccon háztartás mindenestől Londonba hurcolkodik, Lord Akeldama szomszédságába, ami ugye önmagában számos érdekes kérdést vet fel :)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Közben egy szellem halálosan fenyeget, méghozzá a királynőt. Ehhez Alexiának is lenne egy-két szava, ámde talán a teher tehet róla, valahogy nehezen talál nyomra. (vagy ki tudja, ez most nekem se esett le, pedig hááát...)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A vége kifejezetten érdekesre sikerült, már alig várom a következő részt ^^</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Éééés végre megtudtuk, hogy miért is Napernyő protektorátus, hát ideje volt :)</span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-85377620456326026182017-10-01T02:45:00.002-07:002017-10-01T02:45:33.652-07:00Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy401DU4-9Y1YD6To2ZshdXYdj9tszCB6lxmR6Lg5-eDd0YJYhM6MzBHgWiWnnh4Tytqk3LzDvnSA7zGennf1t-DVVX_B0JAMolw_BMYTeFYL4l_REWzBI88BJIKjyiIHx7oGwkufh-Mns/s1600/l%25C3%25A9pcs%25C5%2591k+v%25C3%25A1rosa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy401DU4-9Y1YD6To2ZshdXYdj9tszCB6lxmR6Lg5-eDd0YJYhM6MzBHgWiWnnh4Tytqk3LzDvnSA7zGennf1t-DVVX_B0JAMolw_BMYTeFYL4l_REWzBI88BJIKjyiIHx7oGwkufh-Mns/s200/l%25C3%25A9pcs%25C5%2591k+v%25C3%25A1rosa.jpg" width="140" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„Óriási történet, szenzációs világépítés, és te jó isten, Sigrud karaktere. Imádni fogjátok Sigrudot.” </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Brent Weeks</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek. </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„Egy minden részében eredeti, szürreális város… a valóban újszerű fantasyk kedvelőinek most Bulikovban van a helyük.” </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>New York Times Book Review</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nehéz erről a könyvről írnom. Szerettem, magával ragadott, egész egyedi volt, és jók a karakterei, csak valahogy nem jönnek a szavak, hiába szerettem a könyvet.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Kicsit nehezen indult pedig, beletelt jó pár oldalba, mire rá tudtam hangolódni a világára és összeraktam a szereplőket. A szöveg amúgy is döcögős helyenként, bár ez lehet a fordítás hibája is. <strike>Ahogy az elrontott szexjelenet is.</strike> </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A világ volt az, ami elsősorban magával ragadott. A Kontinens, ami annyira az Istenei-re támaszkodott, aztán elvesztette őket, és vele magát is.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szajpúr, aki kvázi rabszolgából úr lett, és soha nem voltak istenei, csak legyőzték őket.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Maguk az Istenek, akik legalább annyira függtek az alattvalóiktól, mint azok tőlük.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Bulikov, a közös város, amit annyira áthatottak az istenek, és leginkább megváltozott és összeroppant, mikor eltűntek.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És az emberek. És ahogy mindenkiben nagy változások mentek végbe, ahogy az istenek eltűntek. A szajpúriaknak sem mindig könnyű alkalmazkodni a változásokhoz, ahogy a másik oldalon találják magukat. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az új világban tilos az istenekről még beszélni is, a régi hagyományokat erőszakkal elnyomnák. Ebben a környezetben Bulikov lakóinak külön fájó pont, ha egy idegen professzor viszont szabadon turkálhat a vallások történetében. És itt kapcsolódunk be a történetbe: a professzort megölik, és egy szajpúri kém, Shara érkezik a nyomozás miatt. Ami amúgy max. közepesen érdekes, viszont amit közben megtudunk, az annál inkább.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Shara érdekes személyiség, az elején nem tudtam vele mit kezdeni, de a végére egészen megkedveltem. Sigrudot az első pillanattól csíptem, és várom, hogy minél többet megtudjak róla. Az egyik legjobb karakter viszont szerintem egy kvázi mellékszereplő, Mulaghesh, a katonai múltjával és a pihenni vágyásával - örülök, hogy úgy tűnik, szerepe lesz majd később is....</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval szerintem minden hibájával együtt ez egy jó könyv, és ajánlom mindenkinek, akinél egy érdekes isten-elképzelés és egy jól felépített, érdekes világ elég ahhoz, hogy a történet döccenőit elsimítsa.</span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-85300682388987637152017-09-28T11:51:00.001-07:002017-09-28T11:51:22.495-07:00Joanne Harris: Egész évben karácsony<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAXq0Vm7rPPO-dRUM9CjEAaqnfhS_L6GlCX7Pdph7U-nA8m4KXNeoZTj8X729m_To-GuYRrwkv4Mfy-5Y8DzW9VYFKXRsDBk1bnK1QUC0jhKbSaml2VosRibftWmZvkXGver0j-JdP6vaH/s1600/eg%25C3%25A9sz+%25C3%25A9vben+kari.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="312" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAXq0Vm7rPPO-dRUM9CjEAaqnfhS_L6GlCX7Pdph7U-nA8m4KXNeoZTj8X729m_To-GuYRrwkv4Mfy-5Y8DzW9VYFKXRsDBk1bnK1QUC0jhKbSaml2VosRibftWmZvkXGver0j-JdP6vaH/s200/eg%25C3%25A9sz+%25C3%25A9vben+kari.jpg" width="124" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i> Joanne Harris legfrissebb kötete történetek eklektikus keveréke, melyeket inkább a világhírű írónő fortélyos, szellemes előadásmódja, mint egy központi téma kapcsol össze. Harris legújabb könyvében régi-kedves helyszínek és szereplők bukkannak fel, de persze újak is, akik különös frissességet kölcsönöznek a kötetnek. Ilyen Ngok, A folyó dala gyermek narrátora, aki minden fiúnál merészebben úszik le a Kongó folyó zúgóin, hogy bizonyítsa, helye van a csapatban, és az Erdei nimfa hősnője, aki halálos szenvedéllyel szeret egy fát. A Süti megrázó érzékletességgel megrajzolt nőalakja elhiteti magával, hogy olyan gyermeket hord a szíve alatt, aki „cukorból és fűszerből és minden finomból” van, a Szeretnél-e újra kapcsolódni? főszereplője egy anya, aki hisz benne, hogy halott fia a Twitteren kísért. </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ez a gonoszkodóan élénk képzelőerővel elővarázsolt, nyugtalanító és ármányos eseményeket elmesélő gyűjtemény Joanne Harris kivételes írásművészetét mutatja be. Érzékletes, csintalan, hol végtelenül mulatságos, hol keserű mandulához hasonlóan fanyar ez a kötet, ami a hétköznapit a váratlannal, a fantázia vad szárnyalását a keserédes valósággal elegyíti.</i></span></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nem mindig tudom, hogy állok én Joanne Hariss-szel. Van könyve, ami kevésbé hatott meg, de pl. a Csokoládét vagy az Ötnegyed narancsot nagyon szerettem.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Így aztán voltak kétségeim, mikor lecsaptam erre a könyvre, de kiderült, hogy a hozzám közelebb állóak közül való. Persze, nem volt minden novella annyira jó, de ami igen, az bőven elég volt arra, hogy összességében igen pozitív élmény legyen. A jobb novellái ütősek voltak, érzékenyek - néha felemelőek, néha szívszorítóak, de hatással voltak rám.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nézzük a novellákat részletesebben :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A címadó <i>Egész évben karácsony</i> és folytatása <i>A Karácsony kísértetei</i> sajnos pont nem a jobbak közül valóak. Habár az alapötlet lehetne érdekes - vajon milyen lenne, ha minden nap karácsony lenne? vajon meddig élveznénk? - valahogy olyan semmilyen lett. Ezek után a folytatás meg szóra sem érdemes.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Voltak visszatérő szereplők is, pl. Faith és Hope, a két idős hölgy, akik már az előző novelláskötetében is szerepeltek, és most is visszatérek két történetre. Már ott is szerettem őket, a talpraesettségüket, az életszeretetüket, hogy nem keseredtek meg. Most is muszáj őket szeretni... olyan kevés kell ahhoz néha, hogy a másikat boldoggá tegyük, miért tűnik sokaknak mégis lehetetlennek?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A másik visszatérő a <i>Rúnajelek</i>ből is ismert északi istenek világa. A <i>Futótűz Manhattanben</i> már ismerős volt egy gyűjteményes kötetből, és most is szerettem. Az előtte szereplő <i>Esős napok és hétfők</i> kvázi előzményként is olvasható, és így együtt még jobban összeállnak. Most még jobban sajnálom, hogy a regény folytatása nem jelent meg magyarul :(.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A kötet kezdő- és záró novellája szép keretet ad a kötetnek, távoli tájakra visz minket, egyszerű és szép történetekkel. Főleg <i>A folyó dala</i> tetszett nagyon, pedig csak egy maréknyi kongói gyerekről írt egy olyan novellát, amit inkább nem is akarnánk olvasni, de ha már elkezdted, akkor kb olyan izgatottan várod, hogy mi is lesz a vége, no, mintha valami krimi lenne… </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A <i>Kísértetek a gépben</i> egy okos írás arról, hogy mindenkinek van helye a világban, és mindenkire vár valaki valahol, aki majd megérti. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A <i>Kíván ismét csatlakozni?</i> </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">egy szép és ütős írás a szeretteink elvesztéséről, a netes kapcsolatokról, és hogy milyen valakit a neten látni még mindig, mikor pedig már…</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És persze volt még egy-két élvezhető novella, meg pár kevésbé ütős, amit nem tudtam hova tenni. De a lényeg, hogy pár bevette magát a szívembe :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaB5xRWXRmUsUtbPZMrEVX8f2HAFfC_iwAS4cqVRPDDqajZTDyVqIUthvOeAPVDsu5BC17-C2MPo75Cj2R6p9lP6GO0D8m2E2SuH2AfsPgqaHnwPJqFGElGkceHxsR42JdLP8d6Kno_-hx/s1600/joanne+harris+cat.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="374" data-original-width="240" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaB5xRWXRmUsUtbPZMrEVX8f2HAFfC_iwAS4cqVRPDDqajZTDyVqIUthvOeAPVDsu5BC17-C2MPo75Cj2R6p9lP6GO0D8m2E2SuH2AfsPgqaHnwPJqFGElGkceHxsR42JdLP8d6Kno_-hx/s200/joanne+harris+cat.png" width="128" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Még annyit jegyeznék meg, hogy bár az eredeti cím tény, hogy kissé fura (</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>A Cat, a Hat and a Piece of String</i>), az előszó ismeretében ezerszer jobban illik hozzá, kár hogy magyarul</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"> </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">inkább</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"> egy véletlenszerű novella címét kapta meg....</span>Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-30242921872268015082017-09-27T13:45:00.000-07:002017-09-27T13:45:22.437-07:00Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihpBGzbNL1T5qD7R2t62Kul3cpaz1gd26c-RHXnM3ErzOioi6coKQ9dx026ghzPLj0j6VcQg7lGxIYqgCaqPC7ymjlXu9Q_bfdxao609TVAgVWay5BIqgw03i0Ig-9xHxW4NZkzpd8fV1G/s1600/mindentud%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="324" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihpBGzbNL1T5qD7R2t62Kul3cpaz1gd26c-RHXnM3ErzOioi6coKQ9dx026ghzPLj0j6VcQg7lGxIYqgCaqPC7ymjlXu9Q_bfdxao609TVAgVWay5BIqgw03i0Ig-9xHxW4NZkzpd8fV1G/s200/mindentud%25C3%25B3.jpg" width="129" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A világ megdöbbentő, sokszínű és jórészt megmagyarázatlan. Esko Valtaoját nem töri le ez a semmiség, inkább beveti a tudományt. Az eredmény egy mindentudó kézikönyv. „Mihez kezdünk mindezzel a tudással? Jobb világot építünk. Többé nincs helyünk a világban, melyből érkeztünk; a tudás kapuja feltárult, és nincs visszaút a múltba.De a tudást elemeznünk kell, meg kell próbálnunk rátalálni a lényegére, melyre aztán saját szándékaink, képességeink és szükségleteink szerint saját személyes Mindentudó kézikönyvünket alapozhatjuk, útmutatóul a világhoz. Ez a kötet az én kísérletem arra, hogy háromszáz oldalba sűrítsek minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről.”</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Esko Valtaoja a Turkui Egyetem csillagász professzora,a tudomány népszerűsítője és egy művészeti galéria segédje. Széles közönségnek szánt ismeretterjesztő köteteiért többek között szakirodalmi Finlandia-díjjal és a közérdekű tájékoztatás állami díjával jutalmazták.</i></span></div>
<br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Az van, hogy valamiért ritkán olvasok ismeretterjesztő- és/vagy tudományos könyveket. Na jó, nagyjából tudom miért: egy hosszú munkanap után (anno meg a kilós tankönyvek után) inkább valami könnyedebb, szórakoztatóbb élményre vágyom.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Ezt is egy molyos kihívás miatt olvastam eredetileg, és az volt a legmeglepőbb számomra, hogy igazából mennyire élveztem, szöveg szinten is. És inkább felpörgetett, mint tovább szívta volna az agyam.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Mindig is úgy voltam vele, hogy tisztelem az okos embereket, de az igazi csodálatom azoké, akik tovább tudják adni a tudást - főleg, ha ezt úgy tudják megtenni, hogy az érdekes, szórakoztató, könnyed és lelkesítő legyen. (Mondom ezt főleg egy ugyan nem önkéntes, de nem is túl sikeres próbálkozás után, hogy én majd tanítsak...) Nos, Valtaoja lazán ugorja ezt a lécet. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Persze oldalszám alapján gyanús lehet, hogy ez a kis könyvecske nem tartalmaz minden ismeretet az életről, a világmindenségről, meg mindenről... Azt hiszem a fő cél nem is a tudás, az egyes információk átadása volt, bár azért néhány dolgot megtanulhatunk a világ keletkezéséről vagy az evolúcióról például. A lényeg inkább az lehetett, hogy megfertőzze a szemléletével az olvasót. Remélem, kicsit rám is sikerült hatnia :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>(És most mesélek kicsit a konkrét élményeimről, ha már tudod, hogy olvasni szeretnéd, inkább hagyd, hogy Valtaoja meséljen. Másoknak viszont hátha meghozza a kedvét :) )</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval az hogy pl. a csillagászatos részeket élveztem, az egy dolog. Na de az hogy, hogy a történelemről is úgy tud mesélni, hogy élvezzem, na az az ütős.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">" </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A történelem, abban a formájában, melyben általában előadják, nem más, mint csimpánzhímek hencegéseinek sora, hogy mikor kié volt a nagyobb, és mi mindent csinált vele.</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A világtörténelemben csak négy igazán jelentős esemény van: a Homo sapiens megszületése Afrikában, az őshaza elhagyása és a világ benépesítése, a földművelés elkezdése, valamint a tudomány feltalálása.</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Na de hát nem hangzik így sokkal jobban? </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Azt is ütősnek éreztem, mikor arról mesél, hogy a történelem viharainak nyomai idővel hogy simulnak el. Ha képesek vagyunk kb. kétszáz lépést hátrálva szemlélni az életet, tulajdonképp megnyugtató :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A másik, ami megragadt bennem, az egy "játék" amit alkalmazni szokott: arról szól, hogy a történelem miatt egyes emberek szerepe kvázi "felértékelődik", és elfelejtődnek azok, akik igazán számítanak. Mondom inkább a példát: ha megmutatja az embereknek Hitler és (remélem) Djerassi képét, az elsőt általában felismerik, utóbbiét nagyjából senki. Pedig ha végiggondoljuk, hogy a <i>mi</i> életünket, jelen pillanatban ki befolyásolja jobban, Hitler vagy a fogamzásgátló feltalálója (akinek a nevére sajnos még ezután is rá kellett gugliznom), hááát... Igen, azt a gondolkodásmódot kéne gyakorolnunk :)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Szóval összességében esetleges hibái ellenére ez egy nagyon is élvezhető, szórakoztató könyv, amiből érdemes tanulnunk.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>Kis elkalandozás:</i></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM2dLxNA-5HubZWXRx0qDTz4J5ke6AyFNgtXKQRamnGCOOhtlUYtPfnZpe6yGZvwXRFSpYPCxNc2cXOv7I3Ncfsq2t-bXmq8QWW9yxupB9GfMZ6dhr0uWhNbUVxLD2akFSlcQnEu2aE0gd/s1600/eskov.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="600" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM2dLxNA-5HubZWXRx0qDTz4J5ke6AyFNgtXKQRamnGCOOhtlUYtPfnZpe6yGZvwXRFSpYPCxNc2cXOv7I3Ncfsq2t-bXmq8QWW9yxupB9GfMZ6dhr0uWhNbUVxLD2akFSlcQnEu2aE0gd/s320/eskov.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Amikor elkezdtem írni ezt a postot, kíváncsi lettem, hogy is nézhet ki Valtaoja. Ne kérdezzétek, miért :) Már a képtől szimpatikusabb lett amúgy, ráadásul így találtam rá, hogy anno ppayter (alias Pomsár Péter) a könyvbemutató apropóján készített vele egy interjút. Egyrészt jókat kuncogtam, ráadásul most még jobban csípem, szívesen olvasnék még tőle, remélem kapunk még belőle magyarul :)</span></span><br />
<span style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">(az interjút itt találjátok: </span></span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">https://www.nyest.hu/hirek/a-mindentudo)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-6237189360708596522017-09-26T13:14:00.001-07:002017-09-26T13:14:55.480-07:00Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilDkkrJOYn1j57k7M2wuffie4kaqyGATgpbwqR45_SqhkFH8fgnuWKxQbIrtly8I9soqB3ynXgifpw3knIETSBJpKDkBW0cqqjN9xkg0MtN153Ww5RJJav3mKAChdYj_-Ciz4gviea5h1p/s1600/kell+egy+pszich.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="326" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilDkkrJOYn1j57k7M2wuffie4kaqyGATgpbwqR45_SqhkFH8fgnuWKxQbIrtly8I9soqB3ynXgifpw3knIETSBJpKDkBW0cqqjN9xkg0MtN153Ww5RJJav3mKAChdYj_-Ciz4gviea5h1p/s200/kell+egy+pszich.jpg" width="130" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Dr. Jakob Jakobi pszichoterapeutától elpártolt a szerencse. Elvált, szakmájában csődöt mondott, és nincs egy vasa sem. Ilyen szánalmas állapotban találkozik Abel Baumann-nal, egy szintén peches cirkuszi bohóccal, aki különös személyiségzavarban szenved: azt állítja, ő Isten, és jelenleg terapeutát keres, mert Isten is lehet bajban. </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jakobot vonzza a rokonszenves, sokoldalú, ám véleménye szerint nagyon is e világi férfi személyisége, és vállalja a terápiát. Hamarosan egy közös utazáson találják magukat, és dr. Jakobi meginog: már nem is olyan biztos benne, hogy csak egy ügyes szemfényvesztővel van dolga. Sőt az is megkérdőjeleződik, hogy voltaképpen ki segít kin.</span></i></div>
<br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Először a kedvenc könyvtárosomtól hallottam erről a könyvről, mint olyanról, ami hasonlíthat az <i>Ove</i>-ra. Rá is került a váró- és kívánságlistámra, a Jézuska pedig elhozta nekem (mondhatni stílszerűen).</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Háát, kezdetnek talán szögezzük le, hogy alapjában és összességében nem hasonlít az <i>Ove</i>-ra, talán csak egy kicsit a témakezelésében és a hozzáállásában. A különbségek egy részét amúgy talán egyszerűen csak az magyarázza, hogy a skandináv könyvek egyszerűen <i>valahogy, </i>nehezen meghatározhatóan, de mások, mint kb. bármely más nemzet írásai.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Meg hát míg az <i>Az ember, akit Ovénak hívnak </i>alapvetően az emberről és az öregedésről szól (szerintem), addig Rath könyve inkább az emberről és Istenről, meg Istenről és a hitről.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Dr. Jakob Jakobi pszichológus nem épp élete csúcspontján találkozik egy cirkuszi bohóccal, aki azt állítja ő Isten - aki épp szívbetegre stresszeli magát, szóval szerinte jót tenne neki egy pszichológus. Jobb elfoglaltság híján Jakobi el is vállalja, és közben kissé közelebb is kerülnek egymáshoz, pszichológusunk pedig néha már-már hajlik rá, hogy fontolóra vegye: mi lenne, ha páciense tényleg az, akinek mondja magát.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Tetszik, hogy sokáig nyitott ez a kérdés, és közben nekünk is van időnk gondolkodni: mit szeretnénk mi magunk, hova fusson ki a történet?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Közben lehet gondolkodni a hitről, Isten létéről, a világban elfoglalt helyünkről, és a barátságról.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span><span style="background-color: white; color: #171f27; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akár hisz az ember a Bibliának, akár nem, egyvalamiben biztosan igaza van: küldj az embereknek egy istent, és találnak rá okot, hogy keresztre feszítsék.</span><span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"> "</span></span><br />
<span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span></span><span style="color: #171f27; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">(…) a világnak szüksége van Istenre. Még akkor is, ha az olyannyira tökéletlen, hogy alig lehet megkülönböztetni egy tehetséges cirkuszi artistától. Egy tehetetlen, de jóságos Istennel ugyanis még mindig jobb, mint nélküle.</span><span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">"</span><br />
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Bár nem teljesen azt kaptam tőle, amit vártam/szerettem volna, igazából jól szórakoztam és jól esett. Ajánlom a stílust kedvelőknek - az mondjuk azért nem árt, ha az embert nem akasztja ki a szabadabb isten-ábrázolás. Engem egyébként inkább megnyugtat egy "tehetetlen, de jóságos" isten képe, de hát én a <i>Biff evangéliumát </i>is szerettem (és az sokkal durvább :) )</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-37258074434087715352017-09-12T12:29:00.000-07:002017-09-12T12:29:28.832-07:00Andy Weir: A marsi<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2s1nyDWrJF7eWINRVlG_cXmiBQQIgVz4qyYEl3CZ_I8vpgOAvg1lT1xipbQ3GMVmyK8IlbeGmk0tmJu8MyrsdQ17muO-Mhk8sSXYe-IoCA48vfNWL2Zl6h72ti9pfMTb9ndHXryaciWDT/s1600/marsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="356" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2s1nyDWrJF7eWINRVlG_cXmiBQQIgVz4qyYEl3CZ_I8vpgOAvg1lT1xipbQ3GMVmyK8IlbeGmk0tmJu8MyrsdQ17muO-Mhk8sSXYe-IoCA48vfNWL2Zl6h72ti9pfMTb9ndHXryaciWDT/s200/marsi.jpg" width="141" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?</span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Rendben, most már én is értem, mi ez az egész: Andy Weir cool, ahogy Mark Watney is. Meg talpraesett, egész okos, és jepp, (nem)kicsit vagány. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">A könyv meg, azt hiszem, egész ügyes az arányok megtalálásában: viszonylag realisztikus (legalábbis nekem annak tűnt), és nem üti ki a tudományban jártasabbak tűrőképességét sem (a tapasztalatok szerint). Mindezt úgy, hogy nem lesz túl elborult, és nem távolodik annyira messze az ált. sulis-gimis tanórák anyagától, hogy az átlag mezei olvasónak a puszta szövegtől leolvadjon az agya. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Amiben még határozottan jó, hogy izgalmas is. Ami, legyünk őszinték, tulajdonképpen meglepő. Végül is az egész arról szól, hogy egy embert ott felejtünk a Marson, és tök egyedül bekkel ki hosszú hónapokat, <i>és ennyi</i>. Legyünk őszinték, a legtöbb hagyományos konfliktus-forrást kukáztuk is. És mégis, működik, és bevallom, határozottan kíváncsian olvastam, hogy mit lehet kihozni ebből a helyzetből.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Persze, ahhoz, hogy ez igazán működjön, kellett egy főhős, akit muszáj szeretni, és akiért szívből drukkolunk. Mark Watney nálam elérte mindezt. Egyrészt a józan paraszti eszével, a talpraesettségével és a kitartásával. De főleg a cinizmusba hajló humorával. Ez döntötte el úgy egyértelműen, valahol a századik oldal után, hogy imádom. <span style="color: white;">De most komolyan, a NASA-val folytatott beszélgetésekben az a "cicik", na az haláli. Ahogy a Vasember-utalás is.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">És még azok a részek is élvezetesek, mikor a NASA oldalán járunk, bár ezektől először féltem kicsit, hogy már végképp unalmasak lesznek. De igazából szerettem őket, és végig izgultam velük is.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Érdekes amúgy, hogy a végét, és ezt az egész segíteni-akarós dolgot sokan túlzásnak vagy érzelgősnek gondolják. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-size: large;">("</span>… minden emberben ott lapul egy alapvető ösztön, hogy segítsen a másikon. Lehet, hogy néha nem így tűnik, de attól még igaz. </span><br style="background-color: white; color: #171f27;" /><span style="background-color: white; color: #171f27;">Ha egy hegymászó eltűnik, az emberek keresést szerveznek. Ha egy vonat kisiklik, az emberek sorban állnak, hogy vért adjanak. Ha egy földrengés romba dönt egy várost, az emberek a világ minden részéről vészhelyzeti ellátmányt küldenek. Ez annyira alapvetően emberi, hogy kivétel nélkül megtalálható minden kultúrában. Persze vannak seggfejek, akikben nincs törődés, de sokkal-sokkal magasabb azok száma, akikben van.<span style="font-size: large;">" )</span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Számomra azért is érdekes ez a kérdés, mert foglalkoztatja ám a tudomány embereit is. Ha jól emlékszem, Desmond Morris írja egy könyvében, hogy végeztek kísérletet ezzel kapcsolatban: egy rakás emberrel nézettek agresszív-lövöldözős akciófilmet vagy egy Teréz anya életéről szólót. Akik az utóbbit nézték, azoknak a jó irányba tolódott el a mellékvesekéreg-hormon termelésük, ami jó irányban hat az immunrendszerükre is - ez alapján a természet/evolúció/akármi igenis a segítő viselkedést támogatja. <strike>Azt mondjuk tanultuk is, hogy a mellékvese és az immunrendszer között kapcsolat van, és ezen a "rendszeren" keresztül hat a stressz is, szóval akár lehet is reális alapja.</strike> A legérdekesebb amúgy az a megállapítás volt, hogy a Teréz anya jóságáról nézett film azokra is hasonló hatással volt, akik tudatosan úgy gondolták, hogy ez az egész hülyeség. Engem ez egyébként furcsa módon megnyugtat: ha ki is irtjuk magunkat, az nem a "természet rendje" vagy az "evolúció működése" lesz, hanem pont az, hogy szembemegyünk a rendeltetésünkkel. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="background-color: white; color: #171f27;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #171f27; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span style="background-color: white;">Visszatérve a könyvre: ajánlom mindenkinek, aki egy könnyeden tudományos, izgalmas sci-fit szeretne. Vagy csak egy nagyon jót röhögni. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #171f27; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #171f27; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><span style="background-color: white;"><strike><i>Viszont valaki elmesélhetné, mi ez az egész </i>affér<i>, visszatérő szerelem a fantasztikus írók és a krumpli között.</i></strike></span></span></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4275813540680020639.post-7112525504349623972017-08-13T10:42:00.001-07:002017-08-13T10:42:27.664-07:00Cixin Liu: A Háromtest-probléma<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF0EX692FhdJKlvXKi_dcVsTj8iHw1zWTM_FuzAtLDB6Ucey1-nbqBCQUWR35ZqPuHSaPzIkY4sXzYnxE7wRB8vZj98bmkSSrSdkG6OKTIsFvfhuTxYWgbX9ogeUESEE1W36Ej_cVyd5lk/s1600/liu.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="344" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF0EX692FhdJKlvXKi_dcVsTj8iHw1zWTM_FuzAtLDB6Ucey1-nbqBCQUWR35ZqPuHSaPzIkY4sXzYnxE7wRB8vZj98bmkSSrSdkG6OKTIsFvfhuTxYWgbX9ogeUESEE1W36Ej_cVyd5lk/s200/liu.jpg" width="137" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„A hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció.” (George R. R. Martin) </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta. </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit. </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is. Wang, ahogy előrehalad a játékban, rádöbben, fényéveken átívelő összeesküvés részévé vált, és az emberiségnek hamarosan a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie. Hogyan kerülheti el a Föld teljes lakossága a kipusztulást?</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Cixin Liu Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző, 1963-ban született Yangquanban. Első novelláskötete 1998-ban, első regénye 2002-ben látott napvilágot. Negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiá-t, amely az egész világon nagy sikert aratott. Mielőtt főállású író lett, mérnökként és számítástechnikusként dolgozott. A trilógia első könyvéből készülő kínai filmet 2017-ben mutatják be. </i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„Szerintem van élet a földön kívül, csak azért nem találtuk még nyomát, mert nem szántunk rá elég időt, vagy technikailag nem elég fejlett módszerrel kutatunk. Persze egyéb lehetőségek sem kizártak – A Háromtest-problémában felvázoltam a legijesztőbb, legborzalmasabb lehetőséget.” (Cixin Liu)</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Nehéz bármi okosat mondani erről a könyvről, főleg hogy olvasás közben sokszor csak pislogni tudtam. Utoljára kb. Rajaniemi volt rám ilyen hatással - hogy alig tudom követni, mégis imádom.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Emlékszem sokan írták, hogy hullámzó, és olyan mintha több könyv érne össze - én semmi ilyet nem éreztem, lehet jókor került a kezembe, de az én érdeklődésem végig fenn tartotta, és még ha néha ugráltunk is témák és helyszínek között vagy az időben, én egésznek éreztem.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Meg azért is érzem nehéznek írni róla, mert kb. bármi konkrétat spoilernek éreznék, ami rontaná az élményt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Annyi mindenről szól pedig tényleg: a kulturális forradalom borzalmairól, a Földről, a tudományról, az emberekről... Hol a tudomány, hol az "ember" szemével. Ad egy adag gondolkodni valót sok mindenen.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Én pedig kb. minden részét szerettem :) A múltat, a háromtest játékot, de Ye Wenjie történetét is faltam. A kedvenc karakterem nálam Da Shi :) Az egyik legütősebb rész pedig szerintem -spoiler- <span style="color: #f4cccc;">mikor Ye Wenjie a végén találkozik a múltbeli 3 lánnyal, akik ott voltak az apja halálánál - annyi mindent mond el az a pár oldal rólunk, emberekről, minden fájdalmával és abszurditásával együtt....</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">Aminek külön örülök, hogy első részként nem függő véggel zárul, eljutunk valahova, egyfajta nyugvópontra, különben kaparhatnám a falat a második részig. Mert ennek ellenére annyi kérdés maradt még itt, hogy majdan a következő részekre én tuti benevezek. Ebből az élményből kell még, sok.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Veronhttp://www.blogger.com/profile/06917162453629173259noreply@blogger.com0